Ma nem nyertünk Mi se, de TISE…

Objektív

43’ Jobb oldalról szállt be a vendég Tiszaföldvár beadása a tizenhatosunkon belülre. Az ellenfél center Kovács Tomi, kissé kitekert mozdulattal fejelte le a jobb sarokba a labdát. Rékasi Robi vetődött, de nem tudta védeni a fejest. 0:1

51’ Nagyszerű támadás futott végig a baloldalon: Dobos Dani kényszerítőzött Benedek Nándival, és a visszakapott labdával megindult a kapu felé. A védők nem tudták megállítani, az ötös sarkához érve sem. Gerhát Dávid beadásra számított. Dani pedig nagyon okosan bepasszolta a rövid sarokba az eyenlítő gólunkat. 1:1

89’ A kezdőkörben csapott össze Kiss Zsolti az egyik földvári játékossal. A szabálytalanságért cserébe Zsolti megkapta a második sárgalapját, majd a pirosat.

Szubjektív

A jó erőkből álló, dobogóesélyes Tiszafödvárt fogadtuk ma. És a kevés számú néző végül egy igazán parázs kis mérkőzést láthatott az őszi napsütésben.

A csapatok nem sokat teketóriáztak. Szinte gondolkodás nélkül estek egymásnak, ami kifejezetten élvezetes, hullámzó játékot hozott.

Az látszott, hogy a két csapat közül a mieinket fűti inkább a harci szellem. Ennek következtében ma egy olyan csapat volt a pályán, melynek játékosai csíptek, rúgtak, haraptak, és nem ismertek elveszett labdát.

Az első tíz perc után kirajzolódott, hogy a játéktéren inkább az zajlik, amit mi szerettünk volna. A Tiszaföldvár nem nagyon tudott mit kezdeni velünk. Ellenben Gerhát Dávid kapuja előtt Dalmadi Peti száz százalékos ziccert hibázott.

Aztán a félidő utolsó tíz percére magához tért a TISE. De a legnagyobb helyzetük egy szabadrúgást követően adódott. Azonban Rékasi Robi bravúrral tolta ki a jobb alsóba tartó lövést.

A döntetlenre mindenképpen rászolgáltunk volna a szünetig, de a foci nem pontozásos sportág, amit mi sem jelez jobban, hogy amikor gondolatban már a büfénél sorakoztunk, akkor az ellenfél gólerős centere szép góllal előnyhöz juttatta a vendégcsapatot.

A második félidő kérdése az volt, hogy az egyre inkább hektikussá váló játékvezetés mellett bírjuk-e végig a tempót a fiatal Földvárral.

Nos kellett hozzá, egy nagyon jó ütemben szerzett gól, ami kellő adrenalin löketet tudott adni a csapatnak. A továbbra is elképzelés nélkül futballozó vendégek ellen Benedek Nándi helyzeténél közel kerültünk a győzelemhez is. De megszerezni nem tudtuk azt.

Végül is iksz a vége. Egy lelkesen, és mindamellett taktikusan játszó szajoli csapattal a pályán, amely teljesen megérdemelten tartotta otthon az egyik bajnoki pontot, eltüntetve a lehetőségek adta különbséget a két csapat között.

Folytatás jövő héten, szombaton, Kunhegyesen.

Ma nem nyertünk Mi se, de TISE…

Valóban nem jött össze a győzelem, de valódi férfimunka volt az, amit a fiúk ma letettek a pályára. Egy más célokért küzdő, ezáltal más szinten munkálkodó csapat ellen mutatták be, hogy onnantól kezdve, hogy a játékvezető belefúj a sípjába (Édes Istenem, de nagyon gyenge játékvezetés volt, mindkét irányba) onnantól kezdve, csak tizenegy a tizenegy elleni küzdelem van. Nem számít, hogy hány edzés van egy héten, hogy hányadik helyen állunk a tabellán, hogy ki mennyit kap zsebbe a meccs után. Csak az számít, hogy ha odateszed magad, ha hajtasz, ha mész előre, amíg bírod szusszal, akkor az, valamire jó lehet a végén.

Ma ez pontosan egy pontra volt elegendő. De ezzel az egy ponttal nem lehetünk elégedetlenek.

Nem megbántva az ellenfél játékosait, és tisztelet a kivételnek, de azt éreztem, hogy ebbe a mérkőzésbe fejben nem egyformán érkezett a két csapat. A mieink feltüzelve vetették bele magukat a játék hevébe. Harcra készültek. A másik oldal ma sokkal inkább egy olyan Playstation generációra hasonlított, akiknek ezt nem tanították meg. Kívánom, hogy sok sikert érjenek még el pályafutásuk során. Érjenek oda a dobogóra.

A mi oldalunkon viszont bízom abban, hogy ezt a küzdeni tudást látom majd a jövő héten is a mi fiainktól. Mert akkor, ha döntetlen lesz az eredmény, akkor is győzünk…