Zártkapu

Objektív:

20’ Szentmiklósi Dani kapott egy indítást, amivel meg sem állt volna a földvári kapuig, azonban a vendégek belső védője, Szőke szabálytalankodott vele szemben. Kis játékvezető határozottan nyúlt a zsebébe, és egy piros lapot vett elő onnan, kiállítva Szőkét.

23’ Egy a vendég 16-os jobb oldalára átkerült labdát Dobos Dani lőtt középre. A labda a kivetődő Terjéki kapus kezéből kiperdült. Leghamarabb Balla Zalán eszmélt, aki az álmélkodó védők között rácsapott a kipattanóra és a földön fekvő kapus felett pörgette a kapuba vezető gólunkat. 1:0

89’ Baloldali szögletrúgást végzett el Mile Krisztián. A kapu elé élesen vágódó labdára Sárkány Attila érkezett szépen. A kimozduló kapust megelőzve fejjel zárta le a mérkőzést. 2:0

Szubjektív:

Kellemes gondok nehezítették Donkó Krisztián dolgát, amikor a mai kezdőcsapatot szerette volna összeállítani. A külső körülmények miatt ugyanis szinte több volt a játékos, mint a néző/rendező. A felépült Szentmiklósi Dani, és a déli kerítéstől visszatérő Felföldi Márkó is a kezdőben találta magát. Az osztrák meló után visszatérő Nagy Ricsi pedig a padon kezdett sokadmagával.

A találkozó elején hamar kiderült, hogy a Földvár elsősorban Kalmár játékában bízhat. Ennek megfelelően a védelmünk kiemelt figyelemmel kísérte a támadó minden mozdulatát.

Hamar magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, és ez helyzetekben, helyzetecskékben is megmutatkozott. De vagy pontatlanok, vagy határozatlanok voltunk a kapu előtt. Illetve több alkalommal rossz megoldást választottak az elől lévők.

A Dani által kiharcolt kiállítást követően annyiban változott a játék képe, hogy jött ugyan a gól, de a második nem akart megszületni, mert elfogytak a helyzetek, a zártan és jól védekező földváriaknak köszönhetően.

Fordulást követően, immáron a Sárkány, Nagy csatárduóval igyekeztünk újabb gólokat szerezni.

Ehelyett azonban a Földvár igyekezett mindent megtenni az egyenlítésért.  Igazi helyzetet azonban nem tudtak kialakítani az egész mérkőzésen. Jól jellemzi a vendégek támadójátékát, hogy Gerhát Dávidnak nem kellett elvetődnie az egész találkozó során.

Amikor nálunk volt a labda, és azért a félidő javarészében így volt, akkor nem nagyon volt elképzelés a játékunkban. A Földvár fegyelmezetten védekezett. Terjéki kapus többször is jelezte társainak: annak ellenére, hogy nem ők vezetnek, nem kell sietni.

Az egész találkozón jellemző volt, hogy forgattuk a csapaton belül a játékosokat. Kereste Donkó Krisztián az éppen pályán levők számára az ideális posztot. Nem volt könnyű dolga ezen a téren sem.

Az is szembetűnő volt, hogy fáradtság és/vagy fegyelmezetlenség miatt a mérkőzés vége felé egyre többször szakadt szét a csapatunk. De mindig volt egy láb, aki meg tudta állítani az ellenfél támadását.

Végül Sárkány Attila nagyszerű mozdulattal fejelt a kapuba, megcsillogtatva valamit valós tudásából. Góljának köszönhetően vált biztossá a győzelem.

Ez megint egy feledhető, de győztes találkozó volt. És ne feledjük továbbra sem kapitulált a védelmünk tavasszal.

Zártkapu

Az elmúlt hét eseményei hozták magukkal a zártkaput. És nem csak a kihirdetett veszélyhelyzet miatt indokolt erről az összetett szóról értekezni. A sporttelep kapuja valóban lakat alá került. És csak azok láthatták a találkozót, akik – fogalmazzunk szépen – regisztrálva lettek előzetesen.

De indokolttá tette a zártkaput az is, hogy az elmúlt napok esőzését kihasználva, valaki rally-pályának használta az edzőpályát. Szerencsére az ijedség nagyobb volt, mint az okozott kár. Azonban úgy néz ki, hogy erre is oda kell figyelni a jövőben, mert vannak, akik félre értik, és visszaélnek a nyitott kapu által biztosított sportolási lehetőséggel.

Aztán, ha már zárt kapu: a Tiszafüreden kívül, a Szajol az a csapat, amelyik nem kapott gólt a tavasszal lejátszott három találkozón. Ez figyelemre méltó jelenség, főleg, ha az őszi mérkőzéseket vesszük alapul. Mile Krisztiánról tudtuk, hogy csukott szemmel is tudja ezt a szintet, de Kiss Zsolti védőjátéka abszolút kellemes színfolt számomra. Így együtt pedig a csapat a védekezés részét eddig megoldja.

És még egy kis zártkapu a végére: A helyzet az, hogy túl sokat már ne várjon az ember egy gólzsáktól, aki már túl van a negyedik ikszen. Két hete Újszászon a lábában maradt a három pont. És ma is úgy indított, hogy eltörte ziccerben a labdát. De a végén az a fejes… Ahogyan támadta a kaput az tankönyvbe illő volt. És az addig zárva levő kaput sikerült résnyire kinyitni.

Zártkapuból tehát akadt bőven. Meccsből, és játékból kevesebb. A vírus csonkafordulót csinált a 19.-ből, hiszen három találkozó is elhalasztásra került.

Kérdés, hogy mi lesz a jövő héten?

Hagyja-e a járvány, hogy folytatódjon a bajnokság, vagy itt a vége, fuss el véle!  És a kapuk bizonytalan időre bezárulnak. Kár lenne érte…