Napelem park

Objektív

17’ A jobb oldalról végezhetett el szabadrúgást a házigazda Kunhegyes csapata. A kapu elé ívelt labda Rékasi Robi kezéből kipattant és az álmélkodó védőink között a berobbanó Mester a kapunkba lőtte a hazaiak vezető gólját. 1:0

33’ Vitális kapott egy labdát a balszélső helyén üresen. Az elől ragadt Kacskó Janó helyére Csajbók Zoli igyekezett kiváltani, de Vitális megcsinálta mellette a cselt, majd eltolta a labdát még egy védőnk mellett. Ezt követően pedig életerős lövést küldött a kapunk bal oldalába. 2:0

62’ Itt a vége! Ismét egy szabadrúgás ívelődött be a hosszú oldalra, a leálló védelmünk mögé. Az érkező kunhegyesi játékos laposan keresztbepasszolta a labdát az ötösünkön, és a túloldalon Szabó Dávidnak már csak az üres kapuba kellett passzolnia. 3:0

86’ Ezúttal egy baloldali támadást követően érkezett a visszagurítás Szabónak, aki senkitől sem zavartatva lőtte ki laposan a kapunk bal alsó sarkát. 4:0

Szubjektív

Az előző heti bravúros döntetlen áldozatokkal járt. A kiállított Kiss Zsoltit a hét közben túlzott szigorral 5 hétre meszelte el a fegyelmi bizottság, míg Bezzeg Tomi a bemelegítés során jelezte, hogy nem tudja vállalni a játékot. Mellettük Benedek Zsolti is hiányzott a pálya közepéről.

Ezek után a szép őszi időben nem sikerült kellő koncentrációval, hittel és akarattal megérkeznünk a mérkőzésbe. Tettük a dolgunkat, szépen járattuk a labdát hátul, de mindezt nagyon körülményesen lassan tettük. Így a betömörülő hazai védelemmel szemben nem igazán volt esélyünk helyzeteket kialakítani. Az első félidőben Dobos Dani két beívelése jelentett veszélyt, de az egyik után Benedek Nándi próbálkozását követően a felső kapufa mentett. Majd az ezúttal jobbhátvédet játszó, előretörő Kacskó Janó veszélyes beadásáról csúszott le centikkel az érkező Sárkány Attila.

A másik oldalon viszont jól sáfárkodtak a hazaiak a lehetőségeikkel. Gyakorlatilag az első félórában háromszor látogattak el a tizenhatosunk környékére, és abból lőttek két gólt.

Ez persze rányomta a bélyegét a találkozóra. A Kunhegyesnek nem kellett sietnie, hanem sündisznóállásból várhatta az újabb kínálkozó lehetőségeket.

Még a félidő előtt cserélni kényszerültünk: Bálint Peti sérült meg és helyére érkezett a fiatal Kupeczki Csaba. Őt a félidőben követte Nagy Zsolt is. A két fiatalnak sok sikert kívánunk felnőtt pályafutásukhoz.

Vártuk, hogy majd a második félidőben tanúja lehetünk egyfajta pálfordulásnak, de helyette minden ugyanúgy zajlott, mint a szünet előtt. Mi birtokoltuk a labdát, de elképzelés nélkül, lassan dadogott nálunk a labda. Amikor pedig egy óra elteltével már három volt közötte, akkortól tulajdonképpen elengedte a csapat a találkozót.

Kacskó Janónak volt még két ígéretes megindulása a balszélső helyéről. Azonban egyik alkalommal sem tudott túljárni Kormány kapus eszén.

A negyedik gólt már egy hitehagyott, erejét vesztett gárda kapta, felborult szerkezettel, posztjukat elhagyó, és oda vissza nem érő játékosokkal.

A hazai győzelem teljesen megérdemelt. Az arányán lehetne vitatkozni, de nem érdemes.

Napelem park

Mi fagyoskodtunk a lelátón, de a túlsó oldalra, és természetesen a pályára is szépen sütött az őszi nap fénye. A játékunk, a játékosaink annyira statikusak voltak, annyira lassan, mozgás nélkül igyekeztek megoldani a feladatukat, hogy rossz volt nézni. Egyébként mindegy, hogy melyik oldalról.

Szépen kirajzolódott a négy védő, a három középpályás, és a támadók. Tisztára, mint egy napelem park elemei, akiket csak azért pakoltak ki ma kettőtől-négyig, hogy töltődjenek némi energiával, nem pedig leadjanak a bennük lakozóból.

Hihetetlen játék a futball, még ilyen szinten is. Az a csapat, amelyik egy hete a falnak is fullgázzal rohant volna neki a győzelem érdekében, az ma teljesen impotens, tingli-tangli kóválygást tudott felmutatni, egy egyébként nem jobb képességű, de az akarati tényezőkben bennünket magasan felülmúló gárda ellenében.

A Bezi – Bendzsó páros középpályás játékának hiánya szolgálhat egyfajta magyarázattal. Kacskó Janó alkalmi jobbhátvédkénti teljes kapitulációja szintén lehet adalék. De ez előtt a kétarcúság előtt, ami jellemzi a csapatot értetlenül állok. És az igazi baj, hogy nem csak én…