Az ördög kötőtűje

Objektív

10’ A vendég Mezőtúr jobb oldali támadása fut végig a pályán. A beadás megtalálja a tizenhatosunk előtt szabadon tébláboló Pestit, aki két testcsel után nem túl erős, de annál jobban helyezett labdát küldött a kapunk jobb alsó sarkába. 0:1

20’ A térfelünk közepén a baloldalról a mezőtúri Patkós szánta el magát beadásra. A szépen ívelődő labdára középen Kormos indult el, ami megzavarta kapusunkat, Rékasit. A labda pedig akadálytalanul jutott a kapu jobb alsó sarkába. 0:2

59’ A kaputól 18 méterre csak szabálytalanul tudtuk megállítani a kilépő Erdősit. A szabadrúgást Kormos lőtte a sorfal fölött a léc alá. 0:3

74’ Hosszú mezőtúri keresztlabda szállt a csereként beállt Rupa felé a jobb szélre. Harcsa Olivérnek lett volna lehetősége menteni, de elvétette a labdát. Rupa a megszerzett labdával betört a tizenhatosunkra, és a menteni igyekvő Rékasit becsapva a kapuba lőtte az újabb vendég találatot. 0:4

82’ Csajbók kapott egy labdát a jobb szélen. Szépen ívelt a hosszún érkező Dobos Danihoz, aki a kapu jobb oldalába fejelte a becsület gólunkat. 1:4

85’ Egy mintaszerű kontra futott végig a pályán. Pesti lépett ki a lest reklamáló védőink között (nem volt az), és az elsőre bravúrral a labdába belekapó, földön fekvő Rékasit kicselezve foglalta keretbe a mérkőzést. 1:5

Szubjektív

A Benedek Nándi lagzija miatt előrehozott péntek délutáni találkozón megvallom őszintén többet vártam a csapattól. Csakhogy az előző heti győztes csapaton ne változtass elv azonnal sérült, mert Kacskó Janót, a vőlegény Benedek Nándit, és Dobos Danit hiába kerestük a pályán, ilyen olyan elfoglaltság miatt. A meglepően nyárias időben a vendég Mezőtúr nagyjából húsz perc alatt lerendezte a mérkőzést, amihez csapatunk csak asszisztálni tudott.

Azért laikusként is tudjuk, hogy az ellenfélnél kik azok a játékosok, akik külön figyelmet érdemelnek játékukkal a pályán. Ennek ellenére az első gól előtt Pesti olyan egyedül sétálgatott a tizenhatosunknál, mintha a pesti korzón grasszált volna. Aztán jött még egy olyan gól, ami rutinosabb kapusokkal is megesik, de nekünk gyakorlatilag a mérkőzés végét jelentette.

A MAFC előnye birtokában átadta a teret. Néha próbálkoztak letámadással, de akkorát nem sikerült hibáznunk, hogy az első félidőben újabb gólt kapjunk.

Rúgni meg nem nagyon tudtunk igazi helyzet nélkül. Sárkány Attila egyedül őrlődött elől. Kiss Zsolti küzdött szokásszerinti harcosságával a baloldalon, de ez ma kevésnek bizonyult.

Fordulást követően igyekezett a csapat kezdeményezően fellépni. Talán kicsit jobban pörgött a csapat az öltözőbeli megbeszélést követően. Egy kontrát követően mégis az ellenfél rúghatott kecsegtető helyről szabadrúgást, és a rutinos Kormos élt is a tálcán kínált lehetőséggel. A szufla is egyre jobban fogyott. Nem tudtunk kellőképpen visszazárni, és a negyedik gólunkat is egyéni hiba előzte meg.

Tulajdonképpen a gólunkat is találtuk, de ennek ellenére szépen sikerült végigvinni az akciót. Ezen felbátorodva minden mindegy alapon igyekeztünk kozmetikázni az eredményen, de egy kontra végén végképp elvették a kedvünket a vendégek, akik ezen a napon a játék minden elemében felülmúlták a mieinket, és teljesen megérdemelten győztek, még ilyen arányban is.

Ami a mieinket illeti, több gondolat is felvetődik az emberben a mérkőzést látva: Például az, hogy egyetlen sárgalap a nevünk mellett az elmúlt hét győztes meccsén kapott öttel szemben. Hiányzott az agresszivitás, a tűz, a futásmennyiség, az alázat, a fantázia. Hiányoztak a játékosok. Hol voltak? Ha tudtuk, hogy nem lesznek, akkor miért péntekre hozzuk előre? Miért nem keresünk olyan napot, amikor komplett lehet a csapat? Azért azt mindenki tudja, hogy a MAFC-ban ki az a három játékos, aki a fazont szabja a csapat játékának. Vajon a pályán miért nem sikerül megállítani őket? Annyira jók, vagy mi vagyunk annyira gyengék? Ha most ennyit rúgtak, akkor szerdán, Mezőtúron a kupában vajon mi lesz az eredmény?

Az ördög kötőtűje

A szitakötő békésen napozott a kék festéket magáról helyenként ledobó korláton. Lassan illegette áttetsző szárnyait, és melengette magát a nyárias időtől langyos vason. Egyes kultúrkörökben úgy is hívják: az ördög kötőtűje. Állítólag az ördög vele varrja be a rosszgyermekek száját.

Ma közénk repült, és csak itthon jutott eszembe, hogy mekkora volt a csend a pálya szélén. A csapat, és a játék nem hozta tűzbe a kilátogató, mintegy ötven-hatvan embert. Csak néztük beletörődötten a produktumot. Némán, mintha rosszgyerekek lettünk volna. Amikor már a játékvezetőt sem anyázzuk, amikor nem hangzik fel egy hajrá Szajol, mert annyira kilátástalan a helyzet. Holnap lesz lagzi, de a nótánkat már ma elhúzták, de rendesen. A futball halála volt ez újfent…