Fuss Forrest!

Objektív

37’ Bezzeg Tominak kellett kiváltania a bal oldalon érkező mezőtúri játékost fogadva. A helyére belőtt labdát az öt és feles sarkáról Erdős visszasarkalta. Jött is a lövés az érkező Farkasinszkitől, amit Csúri Bence elsőre bravúrral védett, de az ismétlését már nem tudta hárítani. 1:0

80’ Egy előrevágott labdára a hazai támadóval együtt startolt Csúri Bence. Keresztezni szándékozott, de egy ütemmel később érkezett, és eltalálta a támadót. Még a 16-oson kívül történt a szabálytalanság, de a játékvezető talán túl szigorúan kiállította Bencét. Megfogyatkoztunk.

82’ A megítélt szabadrúgást Pesti vágta nagyerővel a sorfal fölött a bátyját váltó Csúri Máté kapujába. 2:0

90’ Egy hazai kontra a kitámadó csapatunk ellen. Pesti lódult meg a kapunk felé, majd kissé kiszorított helyzetből ellőtte a labdát a vetődő Csúri Máté mellett. 3:0

Szubjektív

Ennek a mérkőzésnek egy nagyon furcsa lélektana volt. Egyértelmű volt – de ha nem lett volna, Bezzeg Tomi hangos irányítása egyértelműsítette – hogy csapatunk a biztos védekezésre próbált alapozni. A saját térfélre visszahúzódva, beszűkítve a területet megakadályozni, hogy a Mezőtúr két jó képességű, gyors szélsője, Pesti és Draskóczi érvényesíteni tudja gyorsaságbeli fölényét. Közben pedig a középpályás labdaszerzésekből valahogyan felzárkózni az elől egyedül birkózó Sárkány Attila mögé, mellé. És emellett pontrúgásokból, szögletekből keresni a lehetőségeket.

Nagyon fegyelmezetten játszottunk. Ahogy mostanában divatos mondani: nagyon kompakt volt a társaság. A küzdőszellemre, és a védekezésre nem panaszkodhattunk. Előrefelé viszont elég vérszegények voltunk. Benedek Zsolti előtt adódott a legnagyobb gólszerzési lehetőségünk. Bendzsó a szétnyíló hazai védelem között szinte besétálhatott a tizenhatoson belülre. Amikor azonban éppen lőni szeretett volna, akkor beérték, és lelopták a lábáról a labdát. Hazai oldalon is akadtak azért helyzetek, de jól álltunk a lábunkon, egészen a 37. percig. Ekkor elcsúszott a védekezésünk, és a hazaiak megbüntettek bennünket. Hamar megduplázhatták volna az előnyüket, de egy kapunk előtti tűzijáték végén Dalmadi Petit találták el a gólvonalon. A hazai kispad, kezezés miatt 11-est reklamált, de Szabó játékvezető sípja néma maradt.

A fordulást követően rögtön egyenlíthettünk volna, de Sárkány a kapu mellé lőtt ordító helyzetben. Mindenesetre látszott, hogy mindent megteszünk az egyenlítésért. Igyekeztünk erőszakosan labdát szerezni a középpályán, és nyomást gyakorolni a hazaiakra. Ez hellyel-közzel sikerült is.

Amikor már azt gondolhattuk, hogy lehet keresnivalónk, a 80. percben jött a kiállítás, és az újabb mezőtúri találat. Ez pedig tíz perccel a vége előtt lezárta a lényegi kérdéseket. Jövő hétvégén nem számíthatunk Csúri Bencére, de előtte még kedden elmaradt mérkőzést pótolunk otthon a Tiszaföldvár ellenében…

Fuss Forrest!

Pedig beletették a fiúk a melót, de egyelőre az eredmény még várat magára. Egy momentumra azért szeretném felhívni a figyelmet: a hazaiaknál kezdő csatárpáros (Kántor és Erdősi) már inkább kifelé megy a futballból. A második félidő közepére jött is a cseréjük. Ezzel pedig megnyílt az út elöl, az addig a szélen a betömörülő csapatunk ellen nem sok sót evő Pesti számára. Aki aztán sebességét kamatoztatva jóval több kalamajkát okozott védőinknek, mint elődei.

A 79’ percben cseréltünk, és ahogy Fülöp Ádám kiadta az egyenlítés érdekében (egyébként teljes joggal) a háromvédős rendszerre való átállásra az utasítást, a hazaiak rutinos trénere, Erdősi Gyula azonnal reagált, és jelezte Pestinek, hogy nagyobb lesz a terület, tessék futni. És Pesti futott, gólt lőtt, és lezárta a találkozót. Tulajdonképpen mondhatnánk, hogy magunkat vertük meg, de ez nem lenne teljesen igaz. Ma azért igazán fájó a vereség, mert mezőnyben abszolút egyenrangú ellenfelei voltunk az egykor szebb napokat látott hazaiaknak. Güriztünk, tettük a dolgunkat. Csakhogy előrefelé egy kicsit vérszegények voltunk, és ez döntőnek bizonyult. Ma kiderült, hogy a futball majdnem olyan, mint egy doboz csokibonbon. Csak itt hiába tudod, hogy mit tettél a dobozba, nem tudhatod, hogy az élet mikor enged majd újra kivenni belőle…