Nincs kölcsönben egy tízesed?

Objektív

43’ A kunszentmártoni Határ Csaba csípett el egy kifelé guruló labdát a tizenhatosunknál a jobb oldali szögletzászlóhoz közel. Csinált egy cselt befelé, majd az érkező Sütő elé tálalt, aki miután tolt egyet befelé, szépen kilőtte a hosszú alsó sarkot. Juhász kapus hiába vetődött. 1:0

49’ Egy előreívelt labda szállt be a tizenhatosunkra. Bezzeg Tomi szorította kifelé az érkező Határ Csabát. Juhász Imi – talán feleslegesen – jött kifelé a kapuból, de nem érte el a labdát. Határ pedig elpasszolta mellette a játékszert. 2:0

76’ Ismét egy beadás a bal oldalról, melynél Juhász Imi nem volt elég határozott. Határ Csaba pedig szinte a kezei közül szerezte a harmadik hazai gólt.

79’ A leálló védelmünk mögé jött a hazaiak indítása a bal szélső helyére. A labdával megiramodó játékos a kifutó Juhász Imi mellett, felett átívelt a hosszún érkező Határ Csabához, akinek nem volt nehéz dolga beállítani a végeredményt. 4:0

Szubjektív

Csúri Bence távollétében Juhász Imi került a kapunkba. Míg Donkó Krisztiánt az MLSZ illetékesei 5 hétre tiltották el a múlt heti piros lapjának következtében. Nem túl jó előjelekkel kezdtük tehát a rendkívül fontos, helyosztónak is beillő találkozót. Ennek ellenére szépen járattuk a labdát hátul, és próbáltuk Bezzeg Tomi segítségével támadásba dobni egyetlen fegyverünket,  Kiss Zsoltit a balszélen. De az ellenfél hamar rájött, hogy ha a mai napon ezt le tudja védekezni, akkor nagyjából ki is húzta a szajoli támadójáték méregfogát. Ha egyáltalán nem Istenkáromlás szajoli támadójátékról beszélni a mai találkozón.

Nem sok helyzet adódott előttünk. Kidolgozott egy sem. Sárkány Attilának volt két lövése, de nem találtunk kaput az első félidőben. Igaz az ellenfél sem szorgoskodott a kapunk előtt. Egy-egy szabadrúgást kellett a kapu fölé tolnia Juhász Iminek.

Aztán egy jól eltalált lövéssel a hazaiak megkeserítették a szánk ízét a szünetre.

A szünet cserét nem, de a pályán belül átszervezést hozott. Hiszen látható volt, hogy valamit kezdenünk kellett a pálya közepével. Annyira látványosan ötlettelen, kreativitást nélkülöző volt a játékunk. Csernus Csabival próbáltuk ezt az űrt betölteni, de egyrészt hamar megsérült, másrészt a hazaiak hamar magabiztossá tették az előnyüket.

A beálló Kacskó Janóval határozottan attraktívabban kezdtünk focizni. Odaértünk az ellenfél kapujához. De a helyzeteinket nem sikerült értékesíteni. Miközben a túloldalon megint középkezdésre kényszerítettek bennünket.

Hiába eresztett meg Janó életerős lövést, hiába szerzett lesgólt Sárkány Attila. A végére szétestünk, és a hazaiak ilyen különbséggel is megérdemelten nyertek.

Nincs kölcsönben egy tízesed?

Na, nem nekem, hanem a csapatnak lenne szüksége a tízesre. És nem is feltétlenül millióban, és forintban gondolkodom, hanem posztban, kreativitásban, játékintelligenciában.

A mai napon meglátszott, hogy a jelenlegi keretben, még mindig Donkó Krisztián az, aki a 10-es posztot meg tudja játszani. Az Ő hiányában – márpedig a következő négy meccset kihagyni kénytelen – valakinek be kellene tölteni az ötletgazda szerepét. Aki a pálya közepén labdát kapva fűszert tud adni a játéknak. Aki ritmust tud adni, aki tudja fűszerezni ezt az egészet, és aki használható labdát képes adni a támadóknak.

Az egyértelmű, hogy a ma rendelkezésre állókból nem volt ilyen típusú a pályán. De a nagyobb baj, hogy a keretben sem nagyon van olyan, aki ráfordulva a kapura ritmust tud váltani, és adni egy ütempasszt a támadóknak.

Bántóan üres volt ma a pálya közepe. Gyakorlatilag az első félidőben feladtuk a támadás lehetőségét.

A klasszikus tízes eltűnőben van a világ futballjából. Nincsenek már Platinik, Maradonák, Zico-k, Détárik.

Ez rendben is van, hiszen rengeteget változott, sokkal dinamikusabb lett a játék ahhoz, hogy egy csapatjáték primadonnákat bírjon el. De lám, a falusi foci – más műfaj lévén – még mindig hiányolja, ha nincs olyan játékos a pályán, aki nem csak futballozik, hanem focizik is néha.

Szóval nem nekem kell a tízes, hanem nekünk…