11 dacos ember

Objektív

44’ Baloldali szöglet szállt középre. A hazai csapat, a Tószeg felugró kapusa Nagyistván Ádám kezei között a labda átjutott a hosszú oldalra, ahol az érkező Benedek Nándinak rutin munka volt az álmélkodó védők között kapuba lőnie azt. 0:1

66’ Kontrából indultunk volna meg az ellenfél kapuja felé, de megakadályozandó mindezt a tószegi csapatból Lucza Tamás szabálytalankodott sárga lapot érően. Miután neki már volt egy ebből a kártyából, Skultéti játékvezető kénytelen volt kiállítani a fiatal játékost.

74’ Kiss Zsolti húzta meg erőszakosan a balszélt. Az alapvonalról beadott, egy fejen megcsúszott a labda, és a hosszú oldalon üresen álldogáló Bezzeg Tamáshoz került, aki kapásból kilőtte a kapu bal oldalát. 0:2

Szubjektív

Az első fordulóhoz képest Sárkány Attila nélkül, de Csernus Csabával és Benedek Nándival a kezdőcsapatban kezdtük a jó erőkből álló Tószeg elleni találkozót idegenben. Határozottan, cseppnyi megilletődöttség nélkül vetették bele a küzdelembe a fiúk magukat. Ennek ellenére a tízedik percre kezdett helyreállni a rend. A Tószeg igyekezett támadni. Ennek eredményeképpen egy oldalszabadrúgás meg is találta a kapunk előtt Urbán-Szabó Vityát, aki annak rendje és módja szerint a kapunk bal oldalába csúsztatta a labdát. A játékvezető azonban leshelyzet miatt érvénytelenítette a találatot, de talán ezzel éppen a megfelelő időben érkezett a figyelmeztetés, hogy egy pillanatra sem szabad lankadnia a védőink figyelmének, mert az ellenfél kíméletlenül kihasználja a hibákat.

Ezt követően azonban a fegyelmezett és taktikus csapatjátékunknak köszönhetően az első játékrészben Tószeg nem igazán tudott gólhelyzeteket kidolgozni a kapunk előtt. A játékvezető ítéleteivel borzolta a kedélyeket mindkét oldalon, aminek következtében elég parázs hangulatú mérkőzés kerekedett. A hazaiaknak sérülés miatt cserélniük is kellett. Innen is jobbulást kívánok a megsérült Bába Tibinek. Kétségtelen, hogy a széttördelt játék számunkra kedvezett inkább. Sikerült rendesen elrontanunk Viola Kálmán fiainak játékát.

A félidő vége előtt viszont éppen egy Kiss Zsoltival szemben az ellenfél tizenhatosán belül elkövetett szabálytalanságot reklamáltak a játékosok hevesen a játékvezetőnél, de „csak” szögletet rúghattunk.

Ez viszont olyan jól sikerült, hogy Benedek Nándi góljával előnnyel mehettünk a szünetre. A maroknyi szurkolótáborunk abban bízott, hogy a szünetben talán sikerül lehiggadnia a csapatnak, és egy okos játékkal előrukkolva megtartani a megszerzett előnyt a második félidőben.

A Tószeg úgy kezdte a folytatást, ahogyan kell egy hátrányban levő hazai csapatnak. Azonban a szervezett védekezésünkkel, a kiválóan lezárt területekkel, az egymást kisegítő, önfeláldozó játékunkkal szemben csak meddő mezőnyfölényt, és a kreativitást mellőző támadójátékot tudtak felmutatni. No meg egy szöglet után kifejelt labdát azonnal visszarúgva egy felső kapufát, de ezzel nagyjából el is lőtték a puskaport. Jött Lucza Tomi kiállítása, majd Bezzeg Tomi szép – és ami fontosabb – megnyugtató gólja.

Kétgólos előnyünket követően pedig a Tószeg lélekben feladta a találkozót. Az egygólos vezetésünkkor előrevezényelt Urbán-Szabó a második gólunkat követően visszafoglalta helyét a védelem tengelyében. Mi pedig kihasználva az emberelőnyünket szépen gurigázva hagytuk futni a becsületből még játszani akaró Tószeget.

Összességében egy igazán magas hőfokú, bár nem túl magas színvonalú (a játékvezetést tekintve semmiképpen) találkozón a kevés lehetőségét maximálisan kihasználó csapatunk megérdemelten győzött az előzetesen esélyesebbnek titulált Tószeg ellen.

11 dacos ember

Amikor szerdán este, a gyötrelmes kupameccset követően papírra vetettem a gondolataimat, nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar érkezik a válasz a csapat részéről. A cáfolat, ami megmutatta ma megint, hogy mitől tud szép lenni ez a játék. Van, hogy leírják az embert, van, hogy nem bíznak az erejében, a tudásában. Van, hogy az ellenfél magasabban jegyzett, az esélyeid pedig alacsonyabbak minden eddiginél. De mindez megfelelő reagálással a csapat részéről olyan plusz energiát, olyan dacot tud szülni, hogy azzal minden előzetes várakozást túlszárnyal.

Ma ez a 11 dacos fiú, de vegyük ide a cseréinket is. Szóval ők 14-en 90 perc alatt vissza tudták adni a magamfajta botcsinálta szurkolónak a hitet. Ez pedig óriási dolog számomra.

Igen! Ez már hasonlított arra a játékra, amit mindannyian imádunk. Nem feltétlen a szépségével, és függetlenül az eredményességétől. Egészen egyszerűen lejött a pályáról, hogy ma ennek a csapatnak feltett szándéka valami nagyot produkálni, együtt, egymásért. Azért, hogy a végén boldogan lehessen pacsizni. Köszönet érte…