Szajoli Wallace

Objektív
17’ Jobb oldali szögletet követően került be a hazai 16-oson belülre a labda. Végül a védők röviden és ráadásul középre szabadítottak fel. Leghamarabb Donkó Krisztián eszmélt, aki átvette a labdát tolt rajta egyet és nagyon szép lapos lövést küldött a kapu bal alsó sarkába. Vincze kapus nyújtózkodott ugyan, de nem volt esélye a védésre. 0:1

Szubjektív
Előzetesen sokunk véleménye egyezett abban, hogy Jászkiséren nem adják ingyen a győzelmet. Hogy végül mégis sikerült begyűjteni a 3 pontot, az elsősorban az első félidőben mutatott fegyelmezett, taktikus játékunknak köszönhetjük. A mérkőzés elejétől kezdve magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést. A hazaiaknak sokszor gondot okozott az is, hogy a félpályán áthozzák a labdát. Okosan járattuk hátul a játékszert és volt türelme a csapatnak újra és újra elölről kezdeni a támadásépítést. A türelem pedig először helyzetekben fizetődött vissza, de Kurucz Feri lövését még hárította a hazai kapufa. Egy szögletet követően aztán Donkó Krisztián mesterien lőtte ki a bal alsót.
Ettől láthatóan megnyugodott a csapat és elsősorban Szentmiklósi Dani üres területbe indulásaival igyekeztünk további veszélyt kialakítani. Az első félidőben a hazaiak legnagyobb helyzete Farkas előtt adódott, de nem tudott túljárni a kapusunk eszén.
A második félidőben több veszélyes támadást vezettünk a tanácstalan hazaiak kapuja felé, de az ellenfél kapusa mindig a helyén volt. Az idő múlásával érkezett a fáradtság ésl az első félidőben hatékony középpályás védekezésünk felpuhult. Az egyenlítésért küzdő hazaiak könnyen jutottak át a pálya középső részén, de a védelem ezen a napon jól állta a sarat. Érezhető volt, hogy ha sikerül újabb gólt rúgnunk, akkor lezárhatjuk a találkozót. Végül ez nem jött össze, de az előnyünk megmaradt és teljesen megérdemelt győzelmet arattunk a láthatóan nehéz helyzetben levő Jászkisér felett.

Szajoli Wallace
Sokszor úgy lesz valakiből hős, hogy észre sem veszi. Egyszerűen csak teszi a dolgát egy közösségért, egy ügyért, amiben, vagy akiben hisz. Hittel tenni egy szebb és jobb világért nagyon magasztos cselekedetté tud válni, amit sokszor csak az idő múlása és az utókor ítélete emel ki a történelem sártengeréből. 
Volt egy legendás skót szabadságharcos, William Wallace, akinek a történetét a büszke skótokon kívül akkor ismerte meg a világ, amikor Mel Gibson filmre vitte anno A Rettenthetetlen címmel. Ki ne emlékezne arra, ahogyan a derék felföldi az életét áldozta a népért az elnyomók elleni harcban, hogy aztán a szellemisége hitet adjon minden honfitársának.
Nos, ma Jászkiséren nem történt ekkora jelentőségű nemzeti ügy és hála Istennek ezúttal happy end-del végződött a történet, de elmondhatjuk, hogy nekünk is van egy Felföldink!
Történt ugyanis, hogy csapatunk kapus nélkül utazott el a mai mérkőzésre. Az, hogy miként eshetett ez meg, most nem lényeges. A megoldás az, ami közelebb visz bennünket az eseményekhez.
A kapuba ugyanis az ősz folyamán a hálót 9 alkalommal megzörgető Felföldi Márk állt. Vállalva ezzel a csapat érdekében az áldozati bárány szerepét. Saját bevallása szerint is premiernek lehettünk szemtanúi, hiszen korábban még nem volt alkalma „nagypályán” ezen a poszton vitézkedni. 
És bizony Márkó nem vallott szégyent. Sőt! Az első perctől kezdve hangos szóval irányította, biztatta a kapuból társait. Amikor kellett bátran lépett ki a kapuból, húzott le beadást, védett ziccert. A második félidőben már „wallaszi” pimaszsággal engedte ki átlépős mozdulattal a labdát az alapvonalon, frusztrálva az ellen tehetetlen csatárait. A csapat pedig védekezésével segítette Márkót, aki így kapott gól nélkül hozta le első – és remélhetőleg utolsó – mérkőzését a kapuban.
Amit ma láthattunk, az helyenként emlékeztetett egy futballcsapatra. A pályára kivitt munka pedig győzelmet eredményezett. Ennek a győzelemnek pedig hitet kell adnia az elkövetkezendő és az eredményesség szempontjából meghatározó mérkőzésekre.
Márkó nem kapott Oscar díjat, sem sztár-gázsit a mai produkciójáért. De biztos vagyok benne, hogy a többiektől a mérkőzés végén kapott vállveregetés többet tud jelenteni ezeknek a fiúknak egy hülye szobornál... 
Kösz Márkó!