Elvitte a víz

Objektív

80’ Bal oldali szögletet végezhetett el a hazai csapat. A hosszú sarokra csapódó labdáért Szőke ugrott a legmagasabbra. Fejese a földre vágódott és onnan pattant a kapu jobb felső sarkába. 1:0

86’ Mesteri labdával ugrott ki a védők közül Orosz. Rávezette a labdát a kapujából kifutó Csúri Bencére. Az elvetődő kapus felett, mellett a kapu bal oldalába emelt. 2:0

Szubjektív

A mérkőzés előtt a hazai csapatot tartották a legtöbben a továbbjutásra esélyesebbnek. Azonban az első 20 percben látottak egyáltalán nem támasztották alá a vártakat. Sőt! Szervezett játékával talán sikerült meglepni a hazaiakat. Mile Krisztiánnak a közvetlen védelembe vezénylése pedig stabilizálta a védekezésünket. A félidő második felében aztán már a hazaiak is érezték, hogy ettől több kell a győzelemhez. De komoly gólszerzési alkalom így sem alakult ki.

A két csapat tavalyi földvári találkozójához hasonlóan idén is öltözőbe parancsolta a játékosokat az időjárás. A kényszerű szünetet követően aztán a vizes, csúszós talaj mindkét fél számára veszélyes tereppé tette a pályát. Ennek mi ittuk meg a levét, mert még a félidő vége előtt sérülést szenvedett Donkó Krisztián.

A második félidőt úgy kezdtük, akárcsak az elsőt. Kurucz Feri előtt adódott lehetőség, majd Dobos Dani veszélyeztetett. De a gól ezúttal hiányzott. Meg kell dicsérni Csúri Mátét és Bognár Zsoltit, akik jól szűrtek és nagyon szépen féken tartották lecseréléséig Balla Zalánt.

A hazaiak is próbálkoztak távoli lövésekkel, de Bence mindannyiszor védeni tudott.

A vége előtt tíz perccel aztán egy szögletet követően gólt szerzett a Földvár. Innentől kezdve pedig változtatnunk kellett a csapat szerkezetén. Kitámadtunk az egyenlítés érdekében, ami azt eredményezte, hogy fellazultunk hátul. Ezt kihasználva zárta le a találkozót ellenfelünk.

A végén még Mile Krisztián találta el a kapufát egy oldalszabadrúgásból, de ez már nem osztott, nem szorzott.

Összességében a hazai továbbjutás nem érdemtelen, még ha ezen a találkozón nem is volt két gól a csapatok között. A végét talán erővel jobban bíró, és Ábel Peti személyében minőségi cserével rendelkező csapat győzött. A csapatunk tisztességgel helytállt, de búcsúzott a kupából…

Elvitte a víz

Tavaly dörgött, villámlott. Most ismét szakadt az eső. A játékvezető megszakítani kényszerült ezúttal is a találkozót.

Nekem egy bajom, és félelmem van az ilyen szituációkban. Mégpedig, hogy a játéktér egy csapásra válik veszélyessé. Figyelembe véve, hogy itt nem főfoglalkozású labdarúgókról beszélünk félő, hogy egy-egy rosszul kiszámított becsúszás egzisztenciális gondokat idézhet elő a megsérülő játékosnak.

A tapasztalat mondatja velem, hogy mindezek ellenére a pályán levő huszonkettőből mindig akad legalább kettő-három, akiknél lemegy a függöny és életveszélyes módon közlekednek csúszkálva a játéktéren. És persze van további tíz, akiknek ezen a szinten a képzettsége hiányzik, ahhoz, hogy megfelelően tudjon kivitelezni egy-egy ilyen szituációban végrehajtandó szerelést. Kész csoda, hogy Krisztiánon kívül a többiek megúszták.

Hogy mi lett volna, ha száraz marad a talaj? Soha nem tudjuk meg. Az biztos, hogy a mély talaj szedi lefelé az energia csíkocskákat a játékosok aksijából. És az edzettségi állapot hatványozottan számít.

Kupán lettünk vágva egy kicsit. A főtáblás szereplést ezúttal elvitte a víz. De a java még csak most kezdődik…