A szomszédvárak rangadója mindig nagy esemény egy-egy bajnokság mérkőzései között. Nekünk az ,,El Classico'' a Törökszentmiklós elleni derbi. Ezeken a meccseken nem számít, melyik csapatnak hány pontja van, hányadik pozíciót foglalja el a tabellán, mit játszott az előző néhány fordulóban, a lényeg az, hogy legyőzzék a másikat. Ez nekünk hét hosszú éven keresztül nem sikerült, aztán tavaly megtört a jég, hazai pályán legyőztük a Miklóst, amit az idei bajnokság őszi mérkőzésén meg tudtunk ismételni. Idegenben viszont majdnem kilenc éve, egészen pontosan 2009 ősze óta nem sikerült megszerezni a három pontot. Akkor Pongó Tamás és Donkó Krisztián góljával 2:1-re diadalmaskodtunk. Éppen itt volt hát az ideje, hogy újra győztesen térjünk haza a miklósi pályáról. Az előzetes esélyek mellettünk szóltak: első helyen állunk, majdnem 20 ponttal többet gyűjtöttünk, mint a TFC, és az Újszász elleni vereséget leszámítva hoztuk a tavaszi meccseket. Utolsó három bajnokiját a Miklós is megnyerte, mellettük szólt a hazai pálya is, ennek  ellenére meglepően visszafogottan játszottak az első félidőben. Mi viszont jól kezdtünk, és már az ötödik percben megszereztük a vezetést: egy balról érkező beadás gólhelyzetben találta Szentmiklósi Danit, ő azonban nem jól találta el fejjel a labdát. A hosszú saroknál érkezett Szabó Tamás, és szintén fejjel a léc alá juttatta a játékszert. 0 : 1. A vezetéstől magabiztossá vált a játékunk, és a 20. percben újra gólnak örülhettünk. Sajnos korai volt az öröm, a játékvezető az asszisztens jelzésére lest ítélt. Néhány perccel később azonban már újra ünnepelhettünk: ismét a bal oldalon vezettünk támadást, melynek végén Dobos Dani mesterien adott középre, Szentmiklósi Dani pedig a kapu közepébe bólintott. 0 : 2. Egyoldalúvá kezdett válni a meccs, és ez az érzés a második félidő elején még fokozódott is, mikor megszereztük a harmadik gólunkat: Balla Zalán nagyszerűen ugratta ki Szentmiklósit, aki lefutotta a hazai védőket, és higgadtan helyezett a jobb alsó sarokba. 0 : 3. Vége, eldőlt, gondolhatták sokan, de az izgalmak csak ezután kezdődtek. A megzavarodott hazai védelem mellett további gólokat szerezhettünk volna, de már nem koncentráltunk eléggé a helyzetek befejezésénél. Sajnos hátul sem, és a 75. percben szépített a Miklós: Szedlák kapott labdát a jobb oldalon, elpasszolta Gerhát Dávid mellett, majd ütközött kapusunkkal. A játékvezető 11-est ítélt, amit Gusztafik a kapu közepébe lőtt. 1 : 3.  A góltól fellelkesülve egészen más arcát mutatta a hazai csapat, mint addig. Sorra vezette lendületes támadásait, és a 81. percben egy gólra zárkózott fel: Gusztafik hozta fel a labdát, hárman sem tudtuk megállítani, végül Szedlákhoz került a labda, aki egy igazítás után a jobb alsó sarokba gurított. 2 : 3. Izgalmas végjáték következett, négy sárga és egy piros lappal fűszerezve, de egyenlíteni már nem tudott a TFC, így kilenc év után újra győzni tudtunk Törökszentmiklóson! Egy hetven percig simának tűnő, de a végére izgalmassá váló derbit láthatott a szép számú nézősereg, melynek végén a közel száz vendégszurkoló vastapssal ünnepelhette csapatát. A mi meccsünkkel egy időben a Csépa győzni tudott Jánoshidán, így előnyünk 10 pontosra nőtt, egyre közelebb kerülünk tehát az áhított bajnoki címhez.

Megyei I. osztály, 23. forduló:

Törökszentmiklós - Szajol    2 : 3  (0 : 2)

Vezette: Skultéti Cs. (Kormos B., Herczeg R.)

Gól: Gusztafik, Szedlák ill. Szentmiklósi 2, Szabó