Basszus

Objektív

78’ Egy ütközést követően egy tószegi játékos elterült a térfelünkön. A játékvezető nem ítélt semmit. A hazaiak pedig tovább vitték az akciót. Mi több Kállai lövésre szánta el magát. A bal sarokra tartó lövésre, az ezúttal a kapuban helytálló Felföldi Márkó el is indult. De a labda megpattant és irányt változtatott a menteni igyekvő Bezzeg Tomin. A vert helyzetben levő kapusunkkal együtt néztük, ahogy a labda a kapu ellenkező sarkában köt ki. Nagyon bosszantó, és szerencsétlen szituáció volt. 1:0

Szubjektív

Ahogy említettem, Gerhát Dávid távollétében ezúttal Felföldi Márkóval a kapuban kezdtük a játékot, a szeles, de csapadékmentes időben. Fő a biztonság jelszóval, Nagy Ricsivel a padon, 4 védővel és 5 középpályással igyekeztünk helytállni a Tószeg otthonában.

Ami a védekezés részét illeti, az egész első félidőben megoldotta a csapat a hazai gyors csatárok megzabolázását. Gál Peti korát meghazudtolva tartotta féken Kaszabot, míg a jobb oldalunkon Csimbike mellett Pap Viktor nem evett meg sok sót. A középpályánkon Benedek Zsoltinak kifejezetten feküdt, hogy Bognár Zsolti jelenlétében, valamivel szabadabban mozoghatott. Az ellenfél irányítóját, Kiss Balázst, Kutya fél szemmel mindig figyelte. Így azután a Tószeg nem nagyon tudott mit kezdeni a szervezetten játszó csapatunkkal. Egyedül Kaszab nagy bedobásai után keletkezett némi veszély, de nagyon átlátszó volt, hogy minden pontrúgást követően az előrehúzódó Urbán-Szabó Vitya fejét keresték.

Előre viszont keveset tudtunk dominálni. Vadas Geri beívelései, szögletei jelentettek veszélyt, valamint Szentmiklósi Dani, Vincze Patrik és Bognár Zsolti próbálkozott távoli lövéssel, de mind hárman célt tévesztettek.

A félidő vége előtt nem sokkal Vadas Geri sérült meg és jelezte, hogy szükség lesz a cserére.

A második félidőben tehát már Nagy Ricsivel a centerposzton futott ki a csapat. A hazaiak is igyekeztek cserével frissíteni. Nem sok sikerrel. Különösebb helyzet nélkül, mezőnyjátékkal teltek a percek. Mígnem jött ez a szerencsétlen gól, ami után kénytelenek voltunk változtatni az addig jól működő csapatszerkezeten. Jött Lucza Tomi. És, ha már jött, akkor az időközben a támadósorba feltolt Bezzeg Tomi ellen elkövetett szabálytalanság után állhatott a labda mögé.

A 19-20 méterről ellőtt labdát a vetődő Fábián kapus csak ütni tudta. Éppen a berobbanó Nagy Ricsi elé, aki nem teketóriázott, hanem kapura tette azt. Csakhogy a gólvonalon álló védő hárítani tudott. Óriási egyenlítési lehetőség volt, de sajnos kimaradt.

A végén aztán, már négy csatárral igyekeztünk rést találni a hazai védőfalon. Értelemszerűen a kinyíló csapatunk mögé belőtt labdákból a Tószeg kedvére kontrázhatott… eredménytelenül.

A  sovány hazai előny kitartott a végéig. És megint csak az ócska közhelyek maradtak a kilátogató szajoli drukkereknek: a foci nem pontozásos sportág. Gólra játsszák!

Basszus

Maga a vereség ténye nagyon bosszantó. Sőt ki merem jelenteni, hogy egyáltalán nem megérdemelt. Mégis azt javaslom, hogy induljunk ki a pozitívumokból, mert azokból lehet tovább építkezni.

Ami a védekezést illeti, a csapat teljesítményére a mai napon nem (sem) lehetett panasz. Nekem először a szervezettség jutott eszembe a kapott gólig látottakról. Látszott, hogy az adott szerkezetben mindenki tudja a dolgát. Mindenki fegyelmezetten végzi a feladatát a pályán. És ez bőven elég alapot szolgáltatna a továbblépésre.

Csakhogy a szervezettség maga az alap. És mindig könnyebb elrontani valakinek a játékát, mintsem a sajátodat felépíteni.

A következő lépés az lesz, amikor visszatér a kapuba Dávid. Lassan felépül Dobos Dani. És elől nagyobb lesz a variációs lehetőség.

Nyilván könnyebb dolga van a támadónak, ha van mellette társ. Ha kellően megtámogatják. Ha van kellő kreativitás a pályán.

Ami örvendetes volt, hogy erőnléti problémákat nem nagyon láttam. Nem volt ugyan nagy iram, de azt bírta a társaság a mérkőzés végéig. Hátrányba kerülve pedig – úgy, ahogyan azt kell – igyekezett rátenni egy lapáttal. Ha ez az elmúlt hetek elvégzett edzésmunkájának köszönhető, akkor ez nagyon biztató a jövőre nézve.

A legnagyobb feladat az egészséges egyensúly megtalálása a biztonság és a kockázatvállalás között.

Ha ezt sikerül kellően megkomponálni, akkor a zenekar a karmester jelzésére elkezd majd játszani.

Gyanítom a gála előadásra várni kell tavaszig. Most még a próbaidőszak zajlik. Basszus!