Milyen temetés? Esküvő vazze!

Objektív

6’ Bal oldali beadás csordogált befelé a 16-osunkon keresztbe. Kétszer is megakadt egy pillanatra a labda, de csak eljutott Bartalishoz, aki nem túl erős lövést küldött kapura. A labda pedig a lábak között begurult a kapunk bal alsósarkába. Vendégvezetés! 0:1

59”Nagy Ferenc ívelt be egy lágy labdát a 16-osunkon belülre, amit Bóta szépen tett maga elé. Ezzel helyzeti előnybe került és a hosszú sarokba gurított. 0:2

72’ Bal oldali szögletet követően az árokszállási 16-oson belül flipperezett a labda. Végül Vincze Patrik lábáról jutott be a kapuba. 1:2

84’ Szentmiklósi Dani ellen szabálytalankodtak a 16-os bal oldali vonala közelében. Skultéti játékvezető határozottan a 11-es pontra mutatott. Rajta kívül nem sokan látták belül az esetet, de köszönjük szépen! Szentmiklósi Dani élt a lehetőséggel és kiegyenlített. 2:2

A 11-esek: Az Árokszállás kezdte a sorozatot és az első három pár nem hibázott. Nálunk Csajbók Zoli, Dobos Dani és Vincze Patrik is kíméletlen végrehajtónak bizonyult. Igaz Papp Tamás nagyon jól érezte az irányokat, de hárítani nem tudott. A negyedik körben aztán a második gól szerzője, Bóta a bal kapufa mellé lőtt. És mivel Lucza Tomi lapos lövése utat talált a kapuba, előnybe kerültünk. Ez egyben azt is jelentette, hogy a vendégek csapatkapitányának, Nagy Bélának nem szabad volt hibáznia, mert akkor csapata kiesik. Csakhogy… a kapuban Gerhát Dávid kivédte a lövését. Ott vagyunk a főtáblán!

Szubjektív

Nem kezdtük rosszul a találkozót, de a 6. percben kapott gól alapjában határozta meg a találkozó hangulatát. Akadt ugyan válaszlehetőség, de nem sikerült élni vele. A csapatszerkezet a hétvégi találkozóhoz képest megváltozott ugyan, de a mai napon ez a változtatás nem akart ülni. Ráadásul Dalmadi Peti sérülése miatt korán bele kellett nyúlni a mérkőzésbe. Bosszantó koncentrációs hibák követték egymást. Éppen, hogy rövid passzok, elpattanó labdák, légüres térben állandóan úton levő ütközőemberek. Az akarással alapvetően nem volt probléma, de nem nézett ki jól a dolog. Nagy Ricsi bemutatkozott végre a csapatban, ami jó. De érezhető a meccshiánya, ami miatt ő sem tudta megváltani a világot.

A szünetben tovább nehezedett a dolgunk, hiszen Balla Zalán elfoglaltsága miatt csak egy félidőt tudott vállalni. Ráadásul ahelyett, hogy beindult volna a csikorgó gépezet, negyedóra játék után elúszni látszott a hajó.

A pálya közepén akadtak gondjaink. Vincze Patriknak kellett fazont szabni, ami nem teljesen az ő szerepe, de derekasan küzdött vele.

Végül a futball istenei összekacsintottak és díjazták az erőfeszítéseinket. Hasonlóan a vendégvezetést eredményező találathoz, mi is szereztünk egy nem szokványos bal oldali beadást követő gólt. Ami felcsillantotta a reményt számunkra. Ezt követően a vendégek edzője lehozta Keresztest, aki addig nagyszerűen játszott, tehermentesítve Nagy Ferencet a középpályán. Nem látunk bele, hogy mi volt ennek a döntésnek a hátterében. Mindenesetre köszönjük! Mint ahogy azt is köszönjük, hogy Skultéti sporttárs bent látta a szabálytalanságot a 16-oson belül.

Összességében ez egy kibrusztolt győzelem volt, de semmiképpen nem érdemtelen. Abból, ahogy ez sikerült, kötelező építkezni a jövőre nézve!

Milyen temetés? Esküvő vazze!

Mitől olyan csodálatos játék a labdarúgás? Nos, a ma délután/este megadta a választ! A második vendég gólt követően egy lyukas tízfillérest nem tettem volna sokadmagammal együtt a csapatra. Mi ide ünnepelni gyűltünk össze, nem temetni. A 60. perc tájékán azonban úgy nézett ki, hogy a saját sírunkat ástuk meg. Aztán egy csapásra megváltozott minden! Egy talált gól, egy az ellenfél edzője részéről végrehajtott csere (bár nem látunk bele, hiszen Keresztes cseréje lehetett sérülés miatt is), egy számunkra kedvező téves bírói ítélet, és újra nyílttá vált minden!

Az utolsó percek történései, az izgalmak, mind olyanná tették ezt a találkozót, ami miatt érdemes ezt a játékot játszani, nézni és szeretni.

A 11-esek? Csak egy történet – ha már volt szerencsém Gerhát Csabival nézni a mérkőzést: Csabi nem is olyan régen védett Jászkisér színeiben Árokszállás ellen. Azon a találkozón megfogta az árokszállási csapatkapitány büntetőjét. Mit ad Isten, azaz hogy-hogy nem elvtársak, ma a sorsdöntő büntetőhöz ismét Nagy Béla készülődött. A kapuban Csabi fia Dávid várta a lövést. Csabi persze bemondta az irányt, és… és bejött! Nagy Béla most is oda akarta rúgni, ahová Jászkiséren. Hát a Gerhátokkal nincs szerencséje! Így aztán a csapat visszatemette a saját maga által ásott sírt, hogy győzelmi tort üljön fölötte! Így lett ma Szajolban temetés helyett esküvő! És ez által Magyar Kupa országos főtábla. Majd a sorsolás eldönti, hogy hova megyünk nászútra!