A sok Senkiből csak kisült Valami…

Objektív

33’  Bezzeg Tomi lőtt ki egy labdát a balszélső helyén feltűnő Fülöp Ádámnak. Ádám beadását a Jánoshida kapusa Klemenc vetődve próbálta védeni, de meggyűlt a baja a játékszerrel, és kipattant róla. Éppen az ott ólálkodó Benedek Nándi elé, aki a földön fekvő kapus mellett megcsinálta a cselt, majd az üres kapuba lőtte vezető gólunkat. 0:1

61’ Félpályánál veszítettünk labdát. A hazaiak balszélsőjét hiába próbáltuk becsúszva szerelni, nem sikerült. Szépen felnézett és beadása megtalálta a rendezetlen védelmünk között Zomborit, aki nem teketóriázott, és kapásból a kapunk bal felső sarkába lőtt. 1:1

85’ Dobos Dani lőtt be jobb oldalról egy szabadrúgást. A kapu előtti tömegbe bevágódó labdára Sárkány Attila érkezett, és a tehetetlen Klemenc mellett a kapu jobb oldalába lőtt. 1:2

89’ Az egyenlítésért küzdő hazaiak sokadik támadását szűrte meg Benedek Zsolti. Indításával Sárkány Attila indult meg a balszélen. Jobb külsővel szépen kanyarintott középre a csereként beállt Harcsa Olivér felé. Olivér megszelídítette a labdát, csinált egy amolyan „VinczeOttós” visszacselt a kétségbeesett védő mellett, majd 16-17 méterről gyönyörűen lőtte el a labdát a jobb felsőbe. 1:3

Szubjektív

A jánoshidai billiárdasztalon ragyogó futballidőben feszültek egymásnak a csapatok. Kacskó Janó sérülése nem jött rendbe, ezért a kispadon foglalt helyet. Így aztán a fiatal hazai csapattal szemben a rutinra támaszkodva léptünk ma pályára.

Az enyhe szélben a csapatok is felváltva lengedeztek át egyik kaputól a másik kapuig. Látszott, hogy igyekeztünk megbecsülni, ha nálunk volt a labda. Megjárattuk, bevontuk a védőket, és kerestük a középpályán Bezzeg Tomit, aki próbálta keresni a rést a hazai védőfalon.

A félidő felére elmondhattuk, hogy inkább a mi csapatunk akarata érvényesült, ami először igazán Fülöp Ádám helyzeténél csúcsosodott ki. Ekkor Benedek Nándi passzát a középen érkező Ádám még a kapu felső sarka mellé rúgta, de a gólt megelőző akció jól mutatta, hogy mi a recept: középpályán labdát szerezni. Ki a szélre aztán középen támadni az érkező labdát. Vezettünk, és, hogy mindez megérdemelt vezetés volt, azt jól mutatta, hogy míg hazai oldalon igazán komoly helyzet nem adódott, addig Bezzeg Tomi rúgott egy szabadrúgás után kapufát.

Fordulást követően nem érződött változás a játék képében, de aztán a hazaiak egy labdavesztés követően kihasználták, hogy hátra felé futva, kissé eltolódott a védekezésünk. Szép góllal egyenlítettek, és némi holtpont érződött a játékunkban.

Feszültebb lett a csapat, jöttek sorra a sárgalapok, amik zömében szöveg miatt érkeztek a játékvezetőtől.  Talán kicsit el is fáradtunk, amit a fiatal, lendületes hazaiak igyekeztek kihasználni. Mozgósították a fiúk a tartalék energiákat, így aztán igazi nagy helyzete továbbra sem volt a Hidának. Egy-egy pontrúgás, szabadrúgás miatt kellett izgulnia a szép számmal jelenlévő vendégszurkolóknak, de ahelyett, hogy a hazai nézők óhaja teljesült volna, Sárkány Attila újra előnyhöz juttatta a csapatunkat.

A Jánoshida természetesen az egyenlítést célként kitűzve vetette bele magát a mérkőzés hajrájába, de az utolsó szó nálunk volt, egy ragyogó kontrát követően.

Összességében azt gondolom, hogy ezúttal a rutin győzedelmeskedett a fiatalság felett. A csapat nem hiba nélkül, de rendkívül taktikusan, és fegyelmezett játékkal szerzett újabb három pontot, melynek köszönhetően a jövő heti Tiszapüspöki elleni találkozó tétje, hogy egy esetleges győzelemmel a középmezőny elejére érkezzünk a tabellán.

A sok Senkiből csak kisült Valami…

Az általában jó jel, ha a csapat beszél a pályán. Egymás segítése, egymás biztatása, figyelmeztetése szépen mutatja, ha egy csapat együtt van, együtt küzd egy cél érdekében. A mai napon a leggyakrabban hallatszó vezényszó a pályán a „Senki” volt. Ami ugye azt hivatott jelezni a labdát megjátszó játékosnak, hogy nem zavarja ebbéli ténykedésében az ellenfél csapatából Senki.

Sokszor már komikus volt, ahogy folyamatosan jöttek az egymást érő „Senki…senki…senki” kiáltások.

Ugyanakkor ez azt is jelezte, hogy bizony jól járattuk a labdát, mert az ellenfél általában lekésett arról, akihez a passz érkezett.

Addig-addig nem volt körülöttünk „Senki”, míg ez a fajta üresség gólokban is megmutatkozott.

És ez így már azért Valami…