Mészöly
Bai Csaba 2019.10.26. 19:38
Mészöly
Objektív
16’ Labdát veszített a térfelünk közepén Lucza Tomi. A kisúji Balla Dávid valahogy a földre huppanó Bezzeg Tomin is „átdadogta” a labdát. Megeresztett valami lövésfélét, ami a vetődő Juhász keze felett átpattogott és gurult-gurult. Egészen a kapunk bal alsó sarkáig. 0:1
28’ És akkor egy vendég kontra. Oros húzta meg a balszélt. Beültette a védőjét és kapura húzott. Felnézett és a 16-os bal sarkától a kapunk hosszú sarkába lőtt. 0:2
42’ Szabadrúgást lőhetett a vendégcsapat a kapunktól 25-30 méterre. Oros kapura tette a labdát, ami a kapunkba kötött ki. Annak ellenére, hogy az őszi napfény feltehetőleg zavarta Juhász kapust, ezt a lövést illett volna védeni. 0:3
49’ A vendégek védője a 16-osukon belül rúgott egy gyertyát, ami a saját kapujuk irányába esett. Ezúttal a napfény a kisúji kapust tréfálta meg, akiről a labda Nagy Ricsi elé került. Ricsi pedig szépített. 1:3
61’ Szentmiklósi Dani vezette balról befelé a labdát, keresve a lövés lehetőségét. Megtalálta! 2:3
82’ Balla Zalán tett be egy labdát a védők mögé, Szentmiklósi Dani irányába az ellenfél ötösére. A kapujából kilépő kapus ütközött Danival. A játékvezető 11-est ítélt. A büntetőt Nagy Ricsi lőtte a kapu bal oldalába. 3:3
Szubjektív
Mindig az a jó, aki nem játszik! Gerhát, Dalmadi, Benedek, Dobos, Felföldi. Na, ők nem voltak ott a mai mérkőzéskeretben. Donkó Krisztiánnak abból kellett főznie, aki maradt. Tudtuk, hogy futós csapat a Kisújszállás, de nem gondoltuk, hogy ilyen hamar teret is adunk nekik, hogy ezt bizonyítsák.
Az álmoskönyvek szerint nem jó, ha labdát veszítünk a saját térfél közepén. De Lucza Tomi, kicsit belealudt ebbe a találkozóba. A vendégek pedig az előnyük tudatában játszhatták a kontrát, amiben igazán jók. Van hozzá egy Oros nevű játékosuk. És mi nem tudtuk megállítani. Az agresszivitás hiánycikk volt, különösen az első félidőben. A szándék megvolt, hogy hol Vadas Gergő, hol Vincze Patrik legyen hátul a védősorban. Hogy, ha futni kell az emberünkkel, akkor vegyék fel vele a versenyt. Igen ám! De Oros nagyon sokszor Bezzeg Tomi társaságát kereste, és onnan igyekezett kapu felé fordulni. Nem sportszerű ugyan, amit mondok, de Oros a 70. perc tájékán lett először, úgy igazán belegyalulva a szajoli pálya gyepébe, ami szerintem luxus.
A három kapott gól valóságos sokk-ként érte a társaságot pályán belül és pályán kívül egyaránt. Nagyon gyatra produkciót vittek ma a pályára a fiúk, ami az első félidőt illeti. Nem csoda, ha zengett az öltöző a szünetben…
Szünet után kaptunk egy ajándék gólt, majd Szentmiklósi Dani hozott vissza bennünket a meccsbe. A vendégek keresték az első félidei önmagukat. És mire megtalálták, addigra újra egál állt az eredményjelzőn.
A végén aztán a hazai kapufa is velünk volt, de hiába álltunk fel vert helyzetből, megint van bennem hiányérzet a találkozót követően.
Mégpedig azért, mert ez egy nagyon gyenge Kisújszállás. Tele képzetlen játékosokkal, lelkes amatőrökkel, de a nagyrészük azt sem tudja, hogy eszik vagy isszák ezt a játékot. Éppen ezért érthetetlen, hogy nem vagyunk elég élesek, és nem tudjuk felszínre hozni a tudáskülönbséget felforgatott középpálya ide, hiányzók oda!
Mészöly
„Imre! Há mér nem váltotok bazmeg!? Hát te menj oda, ő jöjjön ide!” Ezt a szép mondatot a legendás Szőke Szikla követte el a kispadon, egy a norvég halászok elleni világbajnoki selejtezőn a megboldogult Népstadionban. Hogy jön ez most ide? Arra igyekeztem rávilágítani, hogy az edző sorsa nem a leghálásabb egy labdarúgó mérkőzésen. Ma Donkó Krisztiánnak kevésből kellett (volna) nagyot alkotni. Van erre egy „szebb” kifejezés, de én nem vagyok Mészöly Kálmán…
A helyzet az, hogy a középpálya és a csapatunk nem működött ebben az összetételben. Ezen igyekezett Krisztián, többször is változtatni, de a mai napon az Istennek sem akart összeállni az ideális megoldás.
Hogy félidőben zengett az öltöző? Na és! A legnagyobbaknál is előfordul, hogy az előzetes elképzelésekhez képest borul minden. Mészöly kiváló futballista volt, és a maga korában elsőrangú edző. Bár sokkal inkább mondanám motivátornak. A taktika kidolgozására ott volt segítőjeként Mezey doktor. Krisztiánban megvan minden, ami arra predesztinálja, hogy jó edző legyen. Egy kis Mészöly és egy kis Mezey. Fene tudja minek tudható be a mai talpra állás!? Talán a zengő öltözőnek? Talán a félidő eleji gyors gólunknak. Mindegy is! A mérkőzés lélektanát egy mozdulat is meg tudja változtatni. Sokkal inkább arra kellene összpontosítanunk, hogy – megint csak Kálmán bá’-t idézve – „A büdös Úristenit!” Ilyen első félidőt még egyszer nem produkálhatunk. Mert ezzel a gyalázattal azt értük el, hogy a Füred elleni győzelem adta plusz érzelmi többlet ijedtében elszállt az öltöző nyitott ablakán keresztül.
|