Csak az jöjjön, aki (el)bírja…

Objektív

47’ Tért ölelő átadás szállt a vendég Tiszapüspöki jobbszélsője felé. A labda ívét Dobos Dani csúnyán elszámította. Nagy Attila köszönte szépen, betört a tizenhatosunkra, és Rékasi Robi alatt laposan vezetéshez juttatta csapatát. 0:1

72’ Jobb oldali szöglet szállt középre. Szemmel követtük, ahogy a két felugró vendég támadó szabadon fejelhet. Úgy tünt, hogy megússzuk az újabb gólt, de a jobb oldalra átkeveredő labdát Farkas István fordulásból a kapu bal oldalába lőtte. 0:2

86” Egy keresztpassz elől az egyik játékosunk elfutott, Fülöp Ádám pedig állva várta, hogy eljusson hozzá a játékszer. Nem úgy a csereként beállt Lukács Renátó, aki lecsapott a szabad labdára, elrobogott vele az alapvonal irányába, majd önzetlenül középre tálalt az érkező Szedlák Zolinak. Sakk-matt! 0:3

Szubjektív

Az elmúlt heti idegenbeli győzelem áldozatokkal is járt, hiszen Dalmadi Peti kisárgázta magát, Bezzeg Tomi pedig megsérült. Egyikőjük sem tudott segíteni ma a csapatnak. Mellettük Kacskó Janó továbbra is maródi. Mégis a mérkőzés előtt bizakodva vártuk a találkozót, és már azt taglaltuk, hogy a jövő héten Rákócziban hogyan kellene győzni. Valamit nagyon elszámoltunk…

Lendületesen kezdtünk, de öt-tíz percet követően a Püspöki megtalálta a játékát, és mezőnyben teljesen egyenrangú ellenfelei lettek csapatunknak.

Harcsa Olivér, és Dobos Dani igyekeztek távolról meglepni az ellenfél kapusát. Közelebbre nem nagyon sikerült jutnunk. Amikor meg igen, akkor Martók Zsolti némi forgolódást követően a kapu fölé lőtt. Igaz addigra már a másik oldalon Szedlák Zolika gurítása leborotválta a kapufa külső élét.

A középpályánk bántóan kiürült a mai napra. Benedek Zsoltinak kellett volna szerveznie a játékot, ami valljuk be őszintén, nem az ő asztala.

A védekezés részét hellyel-közzel még sikerült megoldani, de előre nagyon ötlettelenek voltunk, miközben a vendégektől egészen szép megoldásokat láttunk.

A szünetben a döntetlen teljesen reálisnak tűnt, de nem sejtettük, hogy a feketeleves még hátra van.

Alig kezdték újra a játékot a csapatok, benéztünk egy magas labdát, amit rögtön büntetett az ellenfél. Innen kezdve pedig szembetaláltuk magunkat egy lelkes, ugyanakkor rendkívül kellemetlen csapattal. És hiába igyekeztünk nyomást gyakorolni rájuk, nem tudtunk minőséget vinni a támadójátékunkba.

Amolyan valahogy majdcsak találunk egy gólt stílusban kezdtünk futballozni, de kívülről úgy tűnt, hogy mindezt a tűz legkisebb jele nélkül, ímmel-ámmal tesszük.

Szürkék voltunk nagyon, és a megbomló védekezésünk hozta magával az újabb bekapott gólokat.

A Tiszapüspöki történelmet írt Szajolban. Története első megyei első osztályú győzelmét könyvelte el ellenünk. Rögtön hozzáteszem: a játék legalapvetőbb, de legfontosabb elemeiben fölülmúlva csapatunkat, teljesen megérdemelten. Gratulálunk nekik!

Csak az jöjjön aki (el)bírja

Mindig az a jó játékos, aki éppen nem játszik. Mindig Őket hiányolja a publikum. Ezt a közhelyet lehet puffogtatni, de valójában ma láthattuk, hogy jelenleg Dalmadi Peti, és elsősorban Bezzeg Tomi játékának hiányát egész egyszerűen nem bírja el a csapat. És ezt nem is feltétlenül a játéktudásukra értem, persze arra is, de elsősorban a jelenlétükre a pályán. A vezér szerepre, amit nem volt ma, aki átvegye tőlük.

A másik oldalon abban bíztunk, hogy az eltiltott Angyal Csabi hiányát jobban megérzi majd a Püspöki, de valójában a kollektíva sokkal inkább megoldotta a gólvágó hiányát. Egyébként is már a mérkőzés előtt, a bemelegítésnél látszott, hogy egy Tiszapüspökinek mi adja az erejét. Náluk a melegítő csapattal együtt kábé harminc ember bóklászott a pályán az egészen pici gyermektől a nagypapáig. Amatőr dolog? Lehet, de az látszott, hogy dacára annak, hogy a mai napig nem jöttek az eredmények, egy jó kis közösség állt össze, ahová jó tartozni.

Kijózanító volt ez a vereség, főleg a múlt heti győzelem fényében. De mindamellett talán fények is gyúlnak a fejekben, amikor azt látják, hogy az ellenfél csapata borzasztó egyszerű eszközökkel, és focival is felülmúl bennünket. Talán felmerül a kérdés, hogy esetleg bennünk is van némi hiba, annak ellenére, hogy tudunk egy egyenest rúgni a labdába.

A sport, a foci megtanított bennünket arra, hogy a vereségnek is vannak tanulságai. Ennek a vereségnek azon túl, hogy fájó, nagyon sok tanulsága van. Csak legyen, aki elbírja és levonja azokat.

Ha ez megtörténik, ha egymás szemébe tudunk nézni, akkor már a jövő hétvégén magunk mögött tudjuk hagyni ezt a gyötrelmet. Abba bele sem merek gondolni, hogy mi van, ha nem. Várunk vissza Bezi!