Horváth Rozi

Objektív: -

Szubjektív:

Szentmiklósi és Felföldi nélkül, de Sárkánnyal a kezdőben indult útjára az újszászi focipályán a meteorológiai tavasz első bajnoki mérkőzése. A múlt heti felálláshoz képest rögtön szembetűnő változtatással. Mégpedig azzal, hogy a Fényszaru ellen leghátsó ember, Bezzeg Tomi a mai délutánon legelöl, a támadósorban találta magát Sárkány Attila mellett. Donkó Krisztián másik meglepetése a tükörszélsők alkalmazása volt az újszászi csapat részére. Így került a ballábas Dobos Dani a jobb oldali futó pozíciójába.

Az egyre kellemetlenebb hideg dacára a két csapat játékosai minimális futásmennyiséget tettek bele a játékba. Amolyan állóháború zajlott a pályán, némi hazai mezőnyfölénnyel megspékelve.

Miután elől nem nagyon tudtuk megtartani a labdákat, ezért leginkább a mezőnyben zajlottak az események.

Az újszásziak nagy fegyvere, a gyors kontratámadások vezetése egy alkalom híján elmaradt. Akkor viszont megköszönhettük Rentler Milánnak, hogy kilépve védőink közül a tizenhatosunkon belülre gyalogolva gyatrán lőtt kapura. Ezt pedig Gerhát Dávid gyors vetődéssel hárította.

Egyre többet kezdtek szövegelni a játékosok. A játékvezető pedig beszélgetős kedvében volt. Rendre elmagyarázta a külső szemmel hibásnak látszó döntéseit. Az első félidőben talán Balla Zalánt tudtuk az előre játékban dicsérni, aki kihasználva képességeit levett a pályáról egy-egy csellel a hazai védőkből.

A második félidőben minden folytatódott a megszokott mederben. Illetve a szélsőink a megszokott helyükre kerültek. Jött is egy beadás balról Dobos Danitól a rövidre, amit Bezzeg Tomi védővel a nyakán megcsúsztatott. Viszont a tisztán érkező Sárkány az ordító helyzetben eltörte a labdát. Ez volt a legnagyobb lehetőségünk. Mint később kiderült, szinte az egyetlen. Pedig az e fajta játéknak ez lett volna a lényege, de ilyen beadásból nem érkezett több. Úgy meg nehéz.

Egyre többször indította meg a nyilvánvaló edzői noszogatásra a kontrákat az Újszász, de a védelmünk ezúttal is jól állta a sarat.

Frissítettünk a csatárposzton, ami meglátásom szerint kicsit késve történt meg. Vadas Gergő előretolásával sebesség került a támadóharmadba. És innentől kezdve lüktetőbb lett a találkozó.

Hiába azonban a küzdelem, igazán nagy helyzetet nem tudtunk kialakítani. A beadások nem találtak embert. Lucza Tomi lövése pedig elkerülte a kaput.

Összességében a döntetlen igazságosnak mondható. A mutatott játék viszont nagyon felejthetőre sikeredett mindkét részről. Bennünket – érthetően - mieink harmatos előre játéka bosszant.

Horváth Rozi

Ha azt vesszük alapul, hogy a játék sava-borsa a gól, akkor bizony a csapatkonyhában híján vagyunk a fűszereknek. Pedig rúgott gól nélkül, akárhogy matekozunk, nem lehet 1 pontnál többet bezsebelni a találkozók végén.

Felföldi Márkó még egy darabig védi a határt a csak ide vágyó migránsáradattól, de ha itt lenne, akkor sem lenne elvárható, hogy csak az ő vállára tegyük a terhet.

A mai recept megvolt a góllövésre, de minden terv annyit ér, amennyit sikerül belőle megvalósítani. Nos, ma vajmi keveset sikerült. Mondhatni semmit. Bezzeg Tomi nem csatár. Bármennyire is teszi ki a szívét-lelkét a pályára, próbálja kihasználni a testi felépítését, Tomi szerepeltetése a csatársorban csak részfeladatok megoldására hivatott. Például, ha hátrányban van a csapat, akkor plusz erőként megjelenve igenis van létjogosultsága a jelenlétének elől. De alapjátékot játszatni vele meglátásom szerint nem szabad. Sárkány Attila megyei szinten nyilvánvalóan kiváló támadó… volt. Egyértelműen játékhiánnyal küzd. Megfelelő edzettségi állapotban, kellő játékpercével a lábában megoldás lehet, de ma ő sem volt az. Kurucz Feri nekem az ősszel Fegyverneken megmutatta, hogy igazi csatár, és csapatember. De a reakcióideje véleményem szerint pont annyira elég, hogy rendre rossz döntéseket hozzon. Viszont a rá fellőtt labdákat megtartja, lekészíti. És a sebessége is megfelelő ehhez a szinthez. Nagy Ricsi hiába rúgott 7 gólt az ősszel, el kell fogadnunk, hogy az osztrák munkahely jelenleg több megélhetést biztosít, mint a szajoli futball. Ellenben, ha márciusban hazaérkezik, akkor a képességei alapján helye van ebben a csapatban. Ez még akkor is igaz, hogyha tudjuk azt, hogy egy csapatba kerüléshez, egy közösséghez tartozáshoz nem feltétlen a futballtudás mindig a legfontosabb. Ugyanez a helyzet Szentmiklósi Danival, akit látva a mai támadójátékot, minden járulékos problémával együtt nagyon szívesen láttam volna a pályán. És nem feledkezhetünk meg a furcsa fiataljainkról sem, akiknek át kellene venni a stafétabotot szépen lassan. De nem akarnak (?) a felnőtt kerettel együtt létezni. Pedig Vadas Gergő mai csatasorba állítása, illetve az újszászi támadójáték jól mutatta, hogy a sebességbeli különbség az alapja annak, hogy egy csapat megyei szinten megzavarja a riválisát.

Mi kis csapat vagyunk! Nem kell ide kurkuma, szerecsendió, meg sáfrány. És tudom, hogy a liszt, meg a cukor hiánycikk lesz lassan. Nekünk sóra és borsra van szükségünk, de sürgősen!

Szét kellene nézni a fűszertartóban, hátha van még belőle. Mert ez így ehetetlen…