Virágkertészet

Objektív

53’ A 16-osunk előtt szabálytalankodott Kiss Zsolti. A mögé kerülő labda után hátrafelé kalimpált eltalálva az ellenfél támadóját. A megítélt szabadrúgást a jánoshidai Suki lőtte a sorfal felett a kapunk bal oldalába. 1:0

64’ Kónya kapott egy labdát a jobb oldali védőtől, még a saját térfelének közepén. Csajbók Zoli csak kísérte a kapu felé akadálytalanul meginduló hazai játékost. Talán Ő lepődött meg rajtunk kívül a legjobban, hogy a 16-osunkhoz ért. A két belső védőnket egy csellel elküldte gyufáért, majd belépve a 16-oson belülre elgurította a balra vetődő Csúri mellett a labdát a kapunk jobb sarkába. Szép egyéni megoldás volt! 2:0

87’ A szépítés legalább összejött! A csereként beállt Bognár Zsolti passzolt be középre egy labdát, ami eljutott Dalmadi Petihez. Petinek volt ideje átvenni a labdát, majd senkitől sem zavartatva a kapu bal oldalába lőtt. 2:1

Szubjektív

Aludtam rá egyet, mert eléggé feldúlt voltam este, és nem akartam megbántani senkit a teljesítmény láttán. Tudom: a meleg és a sok sérült. De mindezt félretéve a mai napon a pálya érdemel csak dicséretet. Ezen a találkozón ugyanis két nagyon gyenge társulat szenvedett a pályán. A hazaiakról annyit, hogy a két góljuk, illetve a második gólt megelőző egyéni megoldás dicséretet érdemel. De azon kívül ez jelen pillanatban egy olyan csapat, amit illet volna legyőzni, még idegenben is.

Csak hát a mai napon többen mondtak csődöt a csapatból. Dekoncentrált, néhol akaratgyenge focizgatás. Amolyan majdcsak lesz valahogy hozzáállás. Az egy dolog, hogy elég behatároltak voltak Donkó Krisztián lehetőségei, de leginkább egy kézilabda mérkőzésre hasonlított nekem a találkozó, amikor az edző forgatja, keresgéli az ideális felállást. Csak ott személycserével oldják meg. Itt meg a pályán levő játékosokkal kellett sakkozni a posztokon. Kevés sikerrel.

87 percig el sem tudtam képzelni, hogy itt ma ki fog gólt rúgni. Végül összejött az egyébként talán az agilitása miatt dicsérhető Dalmadi Petinek. De addig többször a kis kék tabletta jutott az eszembe impotens, elképzelés nélküli támadójátékunkról. A középpálya pedig abszolút súlytalan volt. Ütközések nélkül, rengeteg hibával tarkítva. Nem is lehetett más a vége, mint vereség. Gyerekek ezt rossz volt nézni!

Virágkertészet

Szóval a pálya az átlagon felüli volt. Külső szemlélőként legalább is annak látszott. Szépen nyírt, ápolt gyepszőnyeg. Biliárdasztalszerű játéktér. Akárcsak egy gyönyörű parkban. Talán még Poldi bácsi, a nyugalmazott parkőr is csettintene az Égig érő fű című filmből látva a „park” állapotát. De az a szép zöld gyep, ma nem érdemelte, hogy tapossák a felületét. Félidőben vártam, hogy valaki kitesz egy táblát „A fűre lépni TILOS!” felirattal. Legalább is a két csapat játékosainak.

Az összképen talán egy-egy Virág-ágyás segíthetne. Tudom, hogy nagy a különbség az utánpótlás és a felnőtt foci között. De látva a mai teljesítményt, azért elbizonytalanodtam kicsit a tudásomat illetően. Egy másik pályán az utánpótlás focizott ugyanis. Ugyanennek a két településnek a csapata. A csapatunk 17 rúgott góljából a 17 éves Virág Benedek egymaga 9 gólt vállalt.

Fene tudja! Lehet, hogy lehetne a parkot színesíteni egy-egy Virággal. Talán a fű sem érezné úgy, hogy jobb lenne kiégnie…