Álklasszikó

Objektív

2’ A jobb oldalról, Kiss Zsoltitól pattant egy labda középre. Éppen a listavezető Törökszentmiklós centeréhez Buruhoz. Buru ráfordult és lapos lövést küldött a kapunk bal alsó sarkába. Csúri Bence hiába vetődött, nem érte el a labdát. 1:0

89’ Kovács Tomi vitte le a labdát az alapvonalig. Még mielőtt kivezette volna, középre lőtte azt. Az ott álldogáló Buru kapásból lőtte a kapunkba a második gólját. 2:0

Szubjektív

A Törökszentmiklós udvariatlan vendéglátónak bizonyult, és már a második percben tudatosította csapatunkkal, hogy komoly erőpróba előtt áll. A korai vezetés megnyugtatta a hazaiakat, és picit megbillentették a pályát a kapunk felé. Rögtön hozzáteszem, hogy Csúri Bencének nem kellett bravúrokat bemutatnia, de ennek ellenére mi csak elvétve jutottunk el az ellenfél térfelére. Sárkány Attila kevés támogatást kapott. A labdák, mint valami falról jöttek visszafelé. Nem igazán tudtuk megjáratni, támadást indítani. Ha pedig mégis, akkor könnyedén hárított a hazai védelem.

A mérkőzésbe igazából akkor érkeztünk meg, amikor a múlt heti nyerőembert, Dömök Ádámot sérülés miatt cserélni kellett. Csúri Máté visszakerült a pálya közepére, és Kacskó Janó személyében jött valaki, akiben van sebesség.

Dobos Dani révén jutottunk lövéshez, majd Kacskó Janó húzta meg a jobb oldalt, de nem sikerült beadnia. Nagyjából ennyi jutott a szép számú szajoli publikumnak az első félidőben.

A második félidőben aztán a csapat kellően feltüzelve indította útjára a labdát. Donkó Krisztián jó érzékkel alkalmazta azt a taktikát, hogy ha nem tudsz játékban fölékerekedni az ellenfélen, akkor rontsd el a játékát. A fiúk csúsztak-másztak. Sokszor pedig odacsúsztak-másztak az ellenfélnek, ami persze nem ízlett a hazaiaknak.

A meccs minimum nyílttá vált. A hazaiak beletompultak a találkozóba, a mieink pedig brusztoltak az egyenlítésért. A gólhoz sajnos ennél többre lett volna szükség, de a hazai közönség döbbenten figyelte, hogy a vendégcsapat a mérkőzés bizonyos szakaszaiban jobb, mint a bajnoki címre hajtó hazai.

Végül a Miklós lezárta a találkozót, de nekünk sincs okunk szégyenkezni. A csapat a vártnál is jobban helytállt. Akaratban, lelkesedésben, küzdésben nagyot alkotva játszotta le a mérkőzést.

A Miklósnak pedig sok sikert kívánunk a bajnoki cím elhódításához. Nem lesz nehéz…

Álklasszikó

Szeretek időben érkezni. Most is megelőzve a 4-esen a Szolnoki MÁV címerével ellátott Opel Astrát félórával a kezdő sípszó előtt érkeztem. A kapunál felvettem az álarcomat, amivel kellőképpen sikerült megzavarnom a kapunál strázsáló két idős polgárőrt. Körülöttünk égen-földön senki, de senki…

• Jó napot kívánok! Mennyibe kerül a belépő?
• Egyet kér?

Nem tudtam mire vélni a kérdést. Ugyan kinek kellett volna még vennem? Bizonytalanul válaszoltam:

• Igen!?
• Ötszáz lesz… jó szórakozást!
• Köszönöm…

Már éppen vettem a lendületet, amikor az egyik bácsi még kérdezett egy meghökkentőt:

• Elnézést! Szolnokról jött?
• Igeeen?
• Maga a Csábi?

Mielőtt keresni kezdtem volna a kandi kamerát eszembe jutott a felmatricázott, általam megelőzött Opel…

• Maradjunk csak a Csabinál, ha kérhetem. Csábi úr is jön nemsokára.
• Az jó! Mert tetszik tudni nekünk meghagyták, hogy Csábi urat külön kell bekísérni…
• Értem – mondtam és otthagytam a két ajtónállót tovább várni az exkapitányt.

Sötétben minden tehén fekete. Álarcban minden drukker kapitány. És más hasonló klasszikusok…