A ma délutáni Szajol-Nagyiván bajnoki előtt az volt a legnagyobb kérdés, hogy játékosaink képesek lesznek-e elfelejteni a meglehetősen sikertelen kisúji kirándulást, és föl tudják-e venni a harcot a kiváló erőkből álló, több NB-s játékost foglalkoztató vendégekkel szemben. Ami az összeállítást illeti, visszatértek a múlt heti hiányzóink, így nagyobb variációs lehetőség állt rendelkezésünkre. Nem jól indult a mérkőzés, a 8. percben a vendégek higany mozgású támadója becselezte magát a tizenhatosunkon belülre, ahol csak szabálytalanul tudtuk megállítani. Jogos 11-es, melyet Angyalos magabiztosan értékesített. 0 : 1. Még alig ocsúdtunk fel a gól után, amikor Csehi bődületes erejű lövése szinte kettétörte a felső lécet. Szerencsére a labda kifelé pattant, és védőink felszabadítottak. Ez mintha felrázta volna a fiúkat, szép lassan felvettük a nagyivániak ritmusát, így igazán élvezetes, nagy iramú mérkőzést láthattak a szurkolók. Pontos passzokkal több gólszerzési lehetőséget is kialakítottunk a vendégek kapuja előtt, de sajnos ki is hagytuk őket. A szünet után ha lehet, még élvezetesebb lett a játék. A vendégek fokozták a tempót, de mi továbbra is tartottuk velük a lépést. Az egyik oldalon két hatalmas Tarjányi-védést, a másikon szépen végigvitt, de pontatlanul befejezett támadásokat láthattunk. Aztán a 78. percben jött a megérdemelt egyenlítő gól: Donkó Krisztián végzett el szabadrúgást 17 méterre a kaputól, és lövése a bal alsó sarokban kötött ki. 1 :1. A kitámadtak a győztes gól megszerzésének reményében, de így nekünk is több alkalmunk nyílt a kontrákra. A 89. percben aztán lehetőség adódott a győztes találat megszerzésére is, de Tóth Gyula 5 méteres fejesét valami hihetetlen bravúrral piszkálta ki a vendégek kapusa a bal alsó sarokból. Maradt az 1:1, ami a játék képe alapján teljesen reálisnak mondható.