Futball-történeti mérkőzést játszottunk szombat délután: emlékeim szerint még nem került sor Tiszasas-Szajol bajnokira egyetlen osztályban sem. A sasiak többnyire a megye III-ban, vagy még ott sem szerepeltek, tavaly viszont sikerült felkerülniük a megye I-be. Rögtön össze is kaptak egy megyeválogatottat, és ennek megfelelően jól is szerepelnek, a második helyen tanyáznak. Nem mi voltunk tehát a találkozó esélyesei, ennek ellenére nagyon bátran kezdtük a meccset. Az első bő negyedórában többször eljutottunk a hazaiak kapujáig, gólszerzési lehetőségeink is voltak, de nem sikerült betalálni. Ez sajnos később megbosszulta magát. A lendületes sasi támadókat sokszor csak szabálytalanság árán tudtuk megállítani, de nem a középpályán, ahol kellett volna, hanem a kapunk előtt. Ezt két alkalommal ki is használták, így kétgólos előnyre tettek szert. Ez még nem lett volna akkora baj, de a félidő utolsó öt percében újabb gólt kaptunk: az egyiket akcióból, a másikat egy jószívűen megítélt 11-esből. A csapat viszont nem omlott össze, ugyanolyan jól kezdtük a második játékrészt, mint az elsőt, csak most ez már gólokban is megmutatkozott: két lendületes támadásunkat is góllal fejeztük be, mindkétszer Győrfi Patrik volt a gólszerző. Sajnos a lendületünket megtörte egy buta hiba, a 70. percben egy többszörösen elkerülhető gólt kaptunk. A hátralévő 20 percben is nyílt sisakkal játszott mindkét csapat, de több gól már nem esett, maradt az 5:2-es hazai siker, ami a helyzetek alapján megérdemeltnek mondható.