Egy csapat soha ne mondja magáról, hogy esélytelen egy bajnoki mérkőzésen, főleg akkor ne, ha hazai pályán játszik, de szombat délután sajnos ez volt a helyzet a Jászberény ellen. A néhány éve a Nagyiván jogán elinduló berényi egyesület mára annyira megerősödött, hogy tavasszal szinte átgázolt a mezőnyön, valamennyi mérkőzését magabiztosan, nemegyszer gólzáporral nyerte. Ellenünk is magabiztosan kezdtek, de kb. fél óráig jól álltuk a sarat. Szervezetten védekeztünk, és egy-egy megugrásból helyzetet is tudtunk teremteni, sajnos Bujáki Bence lövése mindkétszer célt tévesztett. Aztán elég volt egy rossz váltás a védelemben, egy sikertelen lesreállítás és egy figyelmetlenség, és a szünetre már háromgólos hátránnyal vonultunk. A második félidőnek nem is lehetett más célja, mint megpróbálni szépíteni az eredményen, és elkerülni a nagyobb arányú vereséget. Ez többé-kevésbé sikerült is, gólt ugyan nem rúgtunk, de már csak egyet kaptunk, így olyan vereséget szenvedtünk, ami után a nézők tapssal jutalmazták a csapat igyekezetét. 

Megyei I. osztály, 29. forduló:

Szajol-NKSE Jászberény  0 : 4  (0 : 3)

Vezette: Kóródi (Herczegh, Nagy)

Gól: Szanku, Farkas, Bálint A., Bálint P.

ifi: 1 : 3

Ha a felnőtt csapatnál tisztes helytállásról beszélhetünk, akkor fokozottan igaz ez az erősen tartalékos ifire, akik a szünetben 1:0-ra vezettek a 28 meccsből 27-et megnyerő ellenfelükkel szemben! A 2. félidő elején növelhettük volna előnyünket, de a kapust is kicselező Hegedűs Dávid visszahúzásáért a jogos büntető és a vele járó kiállítás is elmaradt. Ezután fizikailag fölénk kerekedtek a berényiek, és ha nehezen is, de hozták az újabb győzelmet.