Egy bajnokság során minden csapatnál vannak gyengébb időszakok, amikor mélyen tudásuk alatt játszanak. Sajnos nálunk ez pont a legrosszabbkor, a bajnokság hajrájában következett be. A Csépa ellen kétgólos vezetésről elveszített meccs után Árokszállásról ugyan elhoztunk egy pontot, de az első félidő ott is szörnyű volt. Aztán jött a szombat délután. Azt a Jászfényszarut fogadtuk, amely ugyan a kiesés ellen harcol, de a télen alaposan beerősített, és ha csak a tavaszi eredményeket néznénk, a dobogón lenne! Jobban is kezdték a mérkőzést, egy gyors támadás után már a 7. percben megszerezték a vezetést. (Sokadik ilyen gólunkat kaptuk, amikor egy becsúszással, vagy egy apró szabálytalansággal megállíthatnánk a támadást, de nem tesszük.) Néhány perc elteltével egyenlíthettünk volna, de Szabó Tamás passz helyett lőtt, a kapus pedig jól zárta a rövid sarkot. Tamás sajnos később is negatív főszereplő lett: egy perc alatt összeszedett két sárgalapot, ezért a játékvezető leküldte a pályáról. Gól- és emberhátrányból kellett volna tehát megfordítani a mérkőzést. Meg is voltak hozzá a helyzeteink, mert a második félidőre feljavult a játékunk, de a 78. percben bekapott második gól eldöntötte a találkozót. Sajnos a meccs végére összeestünk, a hosszabbításban újabb két gólt kaptunk, így katasztrófális vereség lett a vége. Ezzel lecsúsztunk az első helyről, és már nem csak a saját kezünkben van a sorsunk.