A címben említett egy hét a megnyert Törökszentmiklós elleni rangadóval indult múlt szombaton. Jó formában, jó hangulatban vártuk tehát a körmendi túrát, mely a végeredményt kivéve - kétszeri vezetés után egy 93. percben kapott góllal kikaptunk 3 : 2-re - remekül sikerült. Együtt volt a csapat, a pályán mindent megtettek a fiúk a sikerért, de a jó erőkből álló hazaiak végül legyűrtek minket. A vereség ellenére a hazaút is jól sikerült. Következett a Fegyvernek elleni bajnoki. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, hiszen a Faragó testvérek vezette csapat Jászfényszaruból és Karcagról is ponttal tért haza, ami szép teljesítmény. Nekünk pedig ez már a 12. tétmeccsünk volt augusztus eleje óta, fűszerezve egy kétnapos, 700 kilométeres hétközi kirándulással. Sajnos ez visszaütött a meccsen is, a kidolgozott helyzeteinket nagyon rossz százalékban tudtuk kihasználni, talán az idegi fáradtság miatt is. De a kihagyott helyzetek és az emiatt elveszített mérkőzés része a focinak, hamar feldolgozza az ember. Azt viszont nehezen lehet megemészteni, amit a játékvezető tett a meccs folyamán, és főleg annak utolsó húsz percében. Én elég régen vagyok a futballpályák mellett, de ilyet még nem tapasztaltam. Ebben az időszakban összesen 10 sárga lapot osztott ki részünkre, nagyképű, arrogáns viselkedésével hergelte a játékosainkat. Az utolsó 3 percben három játékosunkat állította ki, mindet második sárgával! Úgy, hogy közben nem érte inzultus, nem szidtuk fennhangon és ordítva, nem emlegettük a felmenőit, mert ezeknél rögtön piros került volna elő. Teljesen összezavarodott, aki látta a meccset, biztos nem tartja túlzásnak a címben említett ámokfutást. Ha pedig nem zavarában tette (nem ma kezdte a játékvezetést), hanem tudatosan szórta ki a végére a csapat felét, akkor némi magyarázattal tartozik a játékvezető és a játékvezetői bizottság. 

Megyei I. osztály, 7. forduló:

Fegyvernek - Szajol        3 : 2   (2 : 2)

Gól: Héder 3 ill. Szentmiklósi, Szabó T.