Szerencsedió

Objektív

27’ Nagy Ricsi harcolt meg egy labdáért a jobb oldalon, majd iramodott meg vele a szélen. A támadást követő Vadas Gergőhöz játszott, aki szépen gurított vissza a második hullámban érkező Felföldi Márkó elé. Márkó pedig úgy, ahogy érkezett elrúgta a labdát a kapu jobb oldalába. Papp Tamás nyújtózkodott ugyan, de nem tudott védeni. 0:1

40’ Keresztes passzolt ki egy labdát a baloldalra, légüres térbe. Egyedül az ellenfél balhátvédje Vígh gondolta azt, hogy befutható a labda. Sőt, nemcsak befutotta, hanem azzal a lendülettel beadta azt.

A labda átszállt a hosszú oldalra és Csikósról rápattant Szabó Ádám sípcsontjára. Onnan pedig a kapunkba. Szerencsétlen szituáció, de kis gól is gól. 1:1

60’ Bal oldali szögletrúgást követően ismét átszállt a játékszer a fejek felett a hosszú oldalra. A menteni igyekvő Vincze Patrikról pedig a kapunkba pattant a labda. Ha az egyenlítő gól szerencsétlen szituációból született, akkor erre a gólra mindez hatványozottan igaz. 2:1

Szubjektív

Jómagam is kíváncsian vártam, mire lesz képes a csapatunk a mai délutánon. A mezőtúri pofon után, Dobos Dani nélkül, Szentmiklósi Danival a padon, de az elveszett emberrel, Nagy Ricsivel a kezdőben kezdtük a játékot. És bizony nem is rosszul!

Hamar ráijesztettünk a hazaiakra. Előbb a Zalán tanári passzával kilépő Nagy Ricsi lövését mentették szögletre, majd egy nagy lövést védett a hazaiak kapusa, de a labda éppen Vincze Patrik elé került, aki meghúzta a cselt, majd óriási helyzetben a kapu fölé lőtt.

Szépen, szervezetten játszottunk. Balla Zalán kitűnően szervezte a támadásainkat. A hazaiak nem is tudtak mit kezdeni a játékunkkal. Nagydarab támadóik csak őrlődtek elől. Keresztes labdáit nagyon jól szűrtük. Az ellenfél játékmesterének, Nagynak momentumai sem voltak.

Egyedül a hazaiak 8-asa, Farkas okozott két alkalommal is fejtörést, amikor a védelmünk mögé jutott. De szerencsére elkapkodta a helyzetét.

Jött is a vezető gólunk. Méghozzá egy igazán tetszetős támadás végén, és ami fő: teljesen megérdemelten! Továbbra is irányítottuk a játékot, kontroll alatt tartottuk az egész játékteret.

Éppen ezért volt bosszantó az egyenlítő gól. Az, ahogyan 21 játékos várta, hogy kiguruljon a labda az oldalvonalon túlra, nagyon furcsa volt látni. De ez nem történt meg. Az meg, ahogyan a kapuba került a labda, az a legkisebb tudatosságot is nélkülözte. Már-már bohózatba illő jelenet volt. Csak azért nem nevettünk, mert a két darabos hazai ügyetlenkedését a védelmünk nézte a legközelebbről.

A második játékrész elején az addig jól működő rendszeren változtattunk. Zalán játszott előrébb, Márkó visszább. Ez sajnos nem jól sült el. Nyilván megvolt ennek a helycserének az oka, de a pozitív változás helyett a hazaiak egyre többet hozták keresztül akadálytalanul a labdát a középpályánkon.  Mígnem egy szöglet után Patrik szerencsétlen mozdulata után vezetést szereztek a hazaiak.

Innen számítva volt az ellenfélnek jó tíz perce, amikor is kihasználva a kapott gól miatti sokkot, nyomás alá helyezték a védelmünket.

Ezt követően aztán ismét megvoltak a lehetőségeink az egyenlítésre, de sem Felföldi Márkó, sem a csereként beálló Lucza Tomi nem tudta gólra váltani ziccerét.

A vége felé aztán az erő mellett, kicsit a hit is elhagyott bennünket. És ennek eredményeként nem sikerült pontot szereznünk.

Összességében különösen az első félidőben nagyon ígéretesen játszott a csapat. Viszont örök igazság, hogy a focit gólra játsszák. Ma nem a jobb, hanem sokkal inkább a szerencsésebb csapat nyert, de sajnos ez rajtunk kívül senkit sem érdekel.

Szerencsedió

Csak egy icipici valami hiányzott ma. Aki ott volt látta, aki meg nem az higgye csak el! Ma a csapat teljesítményben, akaratban, játékban a mérkőzés nagyobbik felében felülmúlta ellenfelét.

Kicsit olyan ez a szerencse, mint a szerecsendió. Csak egy pici kell belőle. Lehet, hogy ha nem teszel a bárányhúshoz, vagy a besamelmártáshoz belőle, akkor is ehető az étel. De mennyivel másabb, mennyivel finomabb és fogyaszthatóbb, ha az a pici szerecsendió aroma érződik az ízlelőbimbóid segítségével?

Nos, a szerecsendió az indonéz szigetvilágból, Bandáról származik. 1770-ig gyakorlatilag egymást ölték a gyarmatosító portugálok, majd hollandok, később angolok, hogy csak az övék legyen ez az egzotikus fűszer. Végül a hollandok még Manhattan szigetét is odaadták a derék angoloknak, csak, hogy ők uralják a szerecsendió bizniszt.

Mígnem egy ügyes francia dolgozni nem kezdett, és megtörve a monopóliumot, Mauritiuson ültetvényt hozott létre és ezzel a hollandok orrára koppintott.

A szerencse is valami hasonló. Néha majdhogynem ölni kell érte, de legalább is nagyon sokat kell dolgozni, hogy melléd álljon ismét.

De ha egyszer mellénk áll, akkor nincs azaz árokszállási védőszent, aki megóvja a hazai kaput a góltól.

Ma azt láttam, hogy a csapat dolgozott, de nem lett meg az eredménye.

Tehát több kell! A jó hír, hogy ezt tudják a játékosok is. 

El kell, hogy higgyétek, hogy a mi bandánk egy jó Banda! És ha egyszer megtaláljuk, akkor nem adjuk a szerencsediónkat se hollandnak, se franciának, de még füredinek sem…