Atya, Fiú, Szemlélet

Objektív

28’ A hazaiak csapatkapitánya, Eszes Erik szerzett labdát a félpályánál. Gondolt egyet és megindult a szajoli kapu felé. Valahogy így nyílhatott szét a Vörös-tenger Mózes és népe előtt, ahogyan a szajoli védelem nyílt szét Eszes előtt. Senki nem támadta, nem ütközte le, vette komolyan. Eszes Erik pedig lőtávolba érve nem teketóriázott, megeresztett egy lövést. Juhász ment a labdáért, de nem tudott hárítani. 1:0

54’ A nyomás góllá érett. A hidai 16-os előtt, egy szép kényszerítőzést követően került a labda Vadas Gergő elé. Gergő pedig, jobbal, laposan ellőtte a sarokra a labdát. Rézsó vetődött ugyan, de nem érte el a labdát. A lövés ugyanis olyan pontosan volt helyezve a jobb alsó sarokra, hogy a labda kapufát súrolva jutott a hazaiak kapujába. 1:1

Szubjektív

A mérkőzés elején illetlen vendégként támadólag léptünk fel, ami helyzetekben is megmutatkozott. Előbb Nagy Ricsi emelése jutott túl a kapujából kirontó Rézsón, de a hátrafutó védő szögletre mentett. Majd Felföldi Márkó érkezett szépen a rövid sarokhoz belőtt beadásra, de nem sikerült jól eltalálni a labdát. A kimaradó helyzetekkel tarkított első negyedórát követően ébredezni kezdett a hazai gárda. Kapura nem jelentettek közvetlen veszélyt, de mezőnyben egyre többet pattogott a labda a mi térfelünkön. Nem tudtuk megtartani a labdákat. Végül egy szép egyéni akció kellett a hazaiak vezető találatához, és ahhoz, hogy rájöjjünk: több kell ahhoz, hogy pontokkal távozzunk a vendégségből.

Innentől kezdve átvettük a játék irányítását, de nem mondanám, hogy futószalagon érkeztek volna a ziccerek. A szünetre hazai előnnyel vonultak öltözőbe a csapatok.

Szünet után aztán a hazaiak teljesen átadták a területet és betömörülve védekeztek. Várva a kontra lehetőségére. Sejtésem szerint legkevésbé a tudatosság vezérelte őket, sokkal inkább az, hogy többen elkészültek az erejükkel. Mindenesetre a nyomást a pálya szélén is érezni lehetett. Amikor pedig az 54. percben meglett az egyenlítés, abban bíztunk, hogy sikerül bedarálni az ellenfelet.

Nos, máshogy történt! A támadóink sorban ültek le a kispadunkra. A helyettük újonnan beállók pedig nem tudtak kellő lendületet adni a csapatnak. Közben a játékvezető ténykedése is hagyott némi kívánnivalót maga után, hiszen a szabályok értelmezése során, legalább két alkalommal elég furcsán ítélte meg a 16-oson belül elkövetett szabálytalanságok témakörét.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a Hida a végén egy védelmi megingást követően eldönthette volna a találkozót, de a hazai játékos ziccerben hibázott.

Összességében egy a hazaiaknak felkínált negyedóra és a támadójátékunkból hiányzó pontosság, fantázia és átütőerő miatt nem sikerült győznünk. Ami miatt nem kevés hiányérzetünk lehet!

Atya, Fiú, Szemlélet

A második félidőre állt be a hazaiak 10-es számú játékosa, az „Atya” becenévre hallgató Kovács Béla. Arany László, a hazaiak játékosként a DVSC-t és Ferencvárost is megjáró vezetőedzője, nem láthatta viszont azt, amiért Atyát a pályára küldte. És bizony ennek hangot is adott. Az önérzetes Kovács, amellett, hogy – több társával együtt – bűn gyengén futballozott, nehezen viselte a folyamatos kritikát. Mígnem arra vetemedett, hogy kiszóljon az edzőnek: „Gyere be, ha jobban tudod csinálni!” Így történt, hogy a csereként beálló, magát szemlátomást sztárként kezelő játékos fél óra játék és egy hangzatos mondat után mehetett zuhanyozni. Gyanítható, hogy többet nem kell keresni a nevét a Hida összeállításában.

Két másik Atya viszont a pálya széléről figyelhette, ahogy a Fiú a pályán végzi a feladatokat. Először a frissen újraválasztott, a mérkőzéseken mindig ezer fokon égő hazai polgi bácsi örülhetett. Erik fia szép góllal szerzett vezetést a teljes szajoli védelem asszisztálása mellett. Maga a helyzetfelismerés, és a végrehajtás azonban megsüvegelendő.

A másik oldalon Vadas Sanyi örülhetett Gergő fia egyenlítő góljának. De ugyanakkor bosszankodhatott is, mert ez az Ács nem végezte bibliai színvonalon a munkáját, amikor nem ítélt büntetőt a Gergővel szemben elkövetett szabálytalanság(-ok) után.

Ez a két fiú csapata legjobbjai közé tartozott a mai napon. De voltak, akiknek nem sikerült ilyen fényesre a mai találkozó.

A hazaiak, Patai, Suki, és Kanalas fémjelezte támadósora nem fogott ki jó napot. Hármójuk közül, talán csak Kanalas volt dicsérhető az első félidei játéka miatt. Patai Krisztofer viszont a pálya szélén üde színfoltként szurkoló atyja előtt szerepelt le. Ráadásul volt a találkozónak olyan pillanata, amikor az elkeseredett Patai apuka a kitagadás gondolatával is eljátszott, látva fia gyenge játékát.

De még Patait is alulmúlta a mai napon Suki Lajos, akiről eddig mi postások csak azt tudtuk, hogy nem ápol baráti viszonyt Urbán-Szabó Viktor munkatársunkkal. Ma azt is láthattuk, ahogy ez a fiatalember a centerjátékot új dimenzióba emeli. Az egész találkozót úgy alibizte végig, hogy véleményem szerint még a mezét is csak azért kell mosodába vinni, hogy együtt kopjon a szín a többivel.

Ez a szemlélet számomra nagyon furcsa. Valaki mondja meg ennek a fiúnak, hogy nem muszáj focizni, ha nem akar. Az meg egy külön csoda, hogy ezzel a teljesítménnyel végig a pályán tudott maradni. Aranynak ezek szerint tetszett. Ez legyen az ő bajuk.

Igaz sajnos a mi támadóink sem brillíroztak a mai napon. És ez viszont a mi nagy bajunk!