Percemberek

Objektív: 0:0

Szubjektív:

A találkozó eleje úgy alakult, ahogyan az várható volt. A hazai Kisújszállás gyors támadóiban bízva igyekezett minél többször a védőink mögötti szabad területekbe bejátszani a labdát. Ezt azonban többnyire sikerült szépen levédekezni, és a stabil védekezés mellett az ellenfél kapuja elé is oda tudtunk érni. Amikor túljártak védőink eszén, akkor látszott meg, hogy a gyorsaság mellett megvannak a technikai hiányosságok hazai oldalon. Rendre rossz megoldást választottak, illetve két alkalommal Csúri Bence védett kitűnően, megóvva kapunkat a góltól.

Közben azért mi is szorgoskodtunk az ellenfél térfelén. A nagyon agilisan játszó Kacskó Janó harcolt ki szabadrúgást, de Mile Krisztián lövését védte Jakab. A félidő vége felé pedig Kacskó lépett ki a jobbösszekötő helyén, de kissé kiszorított helyről eleresztett lövése elkerülte a hazai kaput.

Az első félidő krónikájához tartozik, hogy Dalmadi Petit sérülés miatt elveszítettük, Sárkány Attila érkezett helyette.

A szünet jót tett a csapatnak. A második félidőre teljesen átvettük a játék irányítását. Szerkezetet is váltottunk. Immáron négy védő felügyelte a hazai támadókat, köztük, a tavaly még szajoli színekben játszó Szentmiklósi Danit. A Mile – Bezzeg páros gyakorlatilag nem hagyott lehetőséget a Kisújszállásnak. Felföldi Márkó pedig a pálya közepére vezényelve sokkal többet tudott játékban lenni, mint az első félidőben a szélen.

Hajtottunk a három pontért, de igazi veszélyt csak Márkó kapufája jelentett, ahol centiken múlt a gól. Ráadásul a mérkőzés vége felé Sárkány Attila is sérülés miatt volt kénytelen cserét kérni, ami nem könnyítette meg Donkó Krisztián dolgát a padon.

Nulla-nulla lett a vége. De főleg a második félidei játékunk miatt azt gondolom, hogy inkább hagytunk Kisújszálláson két pontot, mint szereztünk egyet.

Percemberek:

A sok sérült, és hiányzó miatt kicsit kényszer szülte megoldás volt, de hosszútávon fontos lépést tettünk a fiatal játékosok integrálása terén. Ugye Kacskó Janó és Csúri Máté mellett csereként pályára lépett Hegedűs Gergő és Rajna Tamás is, akiknek ez nyilván fontos mérföldkő a karrierjükben.

Kacskó Janó kifejezetten lendületes játékot mutatott be. Bátran, megilletődöttség nélkül, fiatalos szemtelenséggel tette a dolgát. Nem hiba nélkül, de sebességet adva a támadásainknak.

Máté, akárcsak a földvári kupameccsen, ezúttal is nagy mezőnymunkát végezve közlekedett a középpályán.

És ezzel mindketten utat mutattak a csereként pályára lépő két fiatal társuknak. Szükség van ezekre a tíz percekre, félórákra, mert ahhoz, hogy új lendületet kapjon a csapat, egy nagyon aprólékos folyamatnak kell beérnie. És még csak az út elején járunk.

A jó hír, hogy az idő nekik dolgozik…