Mi fér bele 500 forintba?

Objektív

3’ Benedek Nánditól jött a labda befelé a baloldalról Sárkány Attila felé. Sárkány Attila megpróbálta bepörgetni azt a hazai csapat a Kisújszállás védői mögé. Csakhogy a labda elakadt a védőkben, és az ellenfél meglódult a kapunk felé. Létszámban megvoltunk ugyan, de sebességben nem. Nem tudtunk szerelni, faultolni, lassítani a támadáson, ami gyakorlatilag akadálytalanul futott ki a baloldalra, majd onnan visszafelé, két passzal, egészen a jobbösszekötő helyén érkező Oroshoz, aki a kapunk hosszú sarkába lőtte a találkozó – mint később kiderült – egyetlen gólját. 1:0

Szubjektív

Mit lehet tudni a Kisújszállás csapatáról? Fiatalok, mennek, mint a meszes. Van egy Oros nevezetű támadójuk, aki rendkívül gólérzékeny. Ha azt kérdezed, hogy bosszantó-e, hogy a 3. percben hátrányba kerülünk, és az ellenfél gólját Oros szerzi, akkor azt mondom: Igen, bosszantó!

Főleg annak a fényében, hogy ezt követően jobbára végig támadtuk az egész első félidőt. Igaz, hogy mindezt tettük úgy, hogy egy célt tévesztett Bodnár Sanya lövésen és egy szép Sárkány beforduláson és lövésen kívül igazán nem volt veszélyes helyzetünk. Egy ízben egy lecsúszott beadást/lövést kellett védenie Bencze kapusnak, de nagyjából ennyi.

Pedig az látszott, hogy az ellenfélnek nem ízlett a harcmodorunk. Könnyen zavarba jöttek a letámadástól, és rugdosták össze-vissza a labdákat. Emellett pedig nem ízlett nekik az sem, hogy keményen oda-oda lépegettünk nekik. Két alkalommal is békíteni kellett a játékosokat, hűteni a kedélyeket. A játékvezetőnek a pályán sem sikerült ez mindig, a nézőtéren pedig pláne nem.

Szünetben sérülés miatt kapust cseréltünk, de a Rékasi Robi helyett beálló Juhász Iminek nem sok védeni valója volt. Valamivel többet kezdeményezett a hazai gárda, de a kapuk nem forogtak veszélyben.

Aztán a 79. percben a nézőtéren tapasztalt ellenséges légkör miatt megint állt a játék. Egy magáról megfeledkező nézőnek kellett elhagynia a sporttelep területét. A csapatunk pedig úgy döntött, hogy a kialakult helyzet miatt levonul a pályáról, és a játékvezető a Fülöp Ádámtól kapott megerősítést követően véget vetett a találkozónak. A mérkőzés végeredménye valószínűleg a pályán elért eredménnyel kerül elfogadásra. Magyarán a Kisújszállás 1:0-ra győzött. Hogy lesznek-e további következmények (pályabezárás, egyéb büntetés, stb.) azaz elkövetkezendő napokban derül majd ki.

Mi fér bele 500 forintba?

Ennyi a meccsjegy. Ezért cserébe a sporttelep területén ki-ki vérmérséklete szerint reagálhat a zöldgyepen zajló eseményekre. Aki járt már megyei bajnoki találkozón, az nagyon jól tudhatja, hogy minden faluban vannak olyan nézők (szándékosan nem használom a szurkoló megnevezést), aki vagy akik, átlépve egy bizonyos határt, jogot formálnak arra, hogy 500 forintért cserébe kivetkőzzenek önmagukból, és üvöltve, válogatott szitkokkal inzultálják a játékvezetőt és/vagy az aktuális ellenfelet.

Kisújszálláson fújt ugyan a szél, de szép napos időben minden adva volt egy jó kis focimeccshez. Vásár zajlott a településen, tehát szép számmal érkeztek a nézők a forgatagból is. A nézőtéren foglalt helyet egy 10-15 főből álló társaság is, akik rendszeresen járnak Fradi meccsre, és a B középben szocializálódtak (Az NBI szünetel, a Fradi vasárnap játszik Hatvanban kupameccset).

A gond ott kezdődött, hogy a hazai játékosok is sérelmezték a mieink kemény, határozott harcmodorát. Nemcsak, hogy sérelmezték, hanem olajat öntve a tűzre, viselkedésükkel a saját nézőiket is hergelték. Az első félidőben a játékvezető osztotta is a sárgalapokat rendesen, az egyre vehemensebb nézők – az ő szemszögükből nézve érthető módon – piros lapot követeltek, és 11-est. Véleményem szerint a játékvezető helyesen döntött, amikor a legkeményebb általunk elkövetett szabálytalanságnál is Dalmadi Petinek „csak” sárgalapot adott, az ominózus 11-est pedig nincs az a VAR, ami annak látta volna.

Az egész találkozón osztották a mieinket. Csuklottak az édesanyák, mindenki buzi volt, és mindenkinek beígérték, hogy má’bocsánat, megb@sszák, megverik, megölik stb.

A 79. percben Bodnár Sanyával szemben szabálytalankodtak a hazaiak a lelátó előtt. Hogy pontosan mi történt nem tudjuk, talán a srácok tudnak majd bővebbet mondani. Az biztos, hogy az egyik kopasz hazai néző, a kerítésnél őrjöngeni kezdett, hogy mindezt mi váltotta ki nem tudom pontosan. Egy hazai rendező odarohant, és ha jól láttuk meglökte az egyik játékosunkat, de az is lehet, hogy csak távol akarta tartani a magáról teljesen megfeledkező nézőről, akit a játékvezető kérésére ki is kísértek a sporttelep területéről.

A káoszt követően döntött úgy a csapat, hogy a még hátralevő uszkve negyedórát nem játssza le, hanem bevonul az öltözőbe.

Hol az igazság? Mondhatjuk azt is, hogy a játékosnak nem szabad foglalkoznia a külső körülményekkel, még akkor sem, ha az ellenségessé kezd válni, vagy már az is. Idézhetnénk a klasszikus mondást, miszerint, aki kurvának áll, az ne csodálkozzon, ha meg…

Jól van-e az, hogy megyei szinten nézők így elragadtassák magukat egy szimpla futballmeccs kapcsán? Jól van-e az, hogy egy hobbifocistának vagy tűrnie kell az inzultálást, vagy abbahagyva a játékot, megundorodva a közegtől elmenekülnie onnan?

Ezek a fiúk nem a Fradiban, vagy a Dózsában játszanak hétről-hétre. Félteni nem kell őket, megérik a pénzüket, de sokszor „ingyé” szidatják az édesanyjukat olyan barmokkal, akik azt hiszik, hogy 500 forint megfizetése mindenre, hangsúlyozom MINDENRE feljogosítja őket.

Lehet, hogy le kellett volna nyelni a találkozón a századik nézőtérről érkező fenyegetést is, és befejezni a találkozót. De ha másra nem is, arra elegendő volt mindez, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy hova tudnak egyesek lealjasodni.

Nem akartam ezzel zárni a beszámolót, de miután úgy tudom, hogy a csapatot még az öltözőben is érte szóbeli támadás hazai részről, ezért mégis mégiscsak leírom:

Beérkezve a sporttelepre a büfénél visszajáró hiányában nem tudtam volna fizetni az üdítőmért, ha nem segít ki egy Fradi címerrel ellátott mellényt viselő úriember, aki volt szíves felváltani a bankjegyemet. Gondoltam jelzem felé, hogy én magam is Fradista vagyok, ezért így szóltam hozzá: Köszönöm! Legalább a Fradisták tartsanak össze. Erre a következő szavakat mondta: „A Fradisták és a magyarok!” Ugyanez az ember egy félórán belül őrjöngve szidta a szajoliakat, akik voltaképpen magyarok, nem, de bár? Úgy látszik 500 forintba ez is belefér…