Harap a Harcsa

Objektív

59’ Harcsa szerzett egy labdát a Rákóczi tizenhatosának sarkán, háttal a kapunak, majd szépen fordult be. Megtolta befelé a labdát, majd ballal kilőtte a kapu jobb oldalát. A hazaiak kapusa, Kiss vetődött ugyan, de nem tudta védeni az életerős lövést. 0:1

76’ A csereként pályára lépő Martók Zsolti és az ellenfél támadója, Susa esett a földre egy ütközést követően. A felek között volt egy ütésváltás, amit Czékus játékvezető egy-egy piros lappal honorált.

Szubjektív

Szépen sütött a nap az újonc Rákóczifalva sporttelepén, de azért az árnyékban érződött az október. A csapatunk azzal a szándékkal érkezett, hogy a múlt heti hazai csorbát valahogy kiköszörülje. Ebbéli reményünket táplálta, hogy a Bezzeg-Dalmadi kettős elfoglalta újra helyét a kezdőcsapatban. Igaz Bezzeg Tomi Csernus Csaba távollétében a védelem tengelyébe húzódott vissza.

A találkozón miénk volt az első ígéretes támadás, de aztán a hazaiak is igyekeztek megmutatni, hogy nem véletlenül jutottak fel az első osztályba. Mindez azonban a kapunk előtt helyzetekben csak annyiban valósult meg, hogy egy-egy veszélyesen keresztbelőtt labdáról maradtak le az érkező támadók.

Ellenben a túloldalon Sárkány Attila lerendezhette volna a találkozót az első félidőben. Előbb látványosan ollózott a kapu mellé, majd ajtó-ablak helyzetben egy beadást az üres kapu fölé fejelt, végül Fülöp Ádám csúsztatása után került ziccerbe, de nem tudta elrúgni a labdát Kiss kapus mellett.

A félidő java részében mezőnyjáték folyt a pályán. Az ellenfélnél Szokolai Viktor vállalt sokat, de nagyon sok pontatlanság csúszott az ő játékába is.

Fordulást követően határozottan feljavult a csapatjátékunk. A középpályán Harcsa Oli egyre bátrabban kezdte felvállalni a párharcokat. Ennek eredményeképpen, és egy szemfüles labdaszerzés után szép megoldással örvendeztette meg a tíz-tizenöt fős vendégszurkoló különítményt.

A vezetésünk előtt is veszélytelen volt a hazaiak támadójátéka. A gól után próbáltak váltani, de továbbra is jól állták a fiúk a sarat hátul. Amikor pedig távoli lövéssel próbálkoztak, akkor Rékasi Robi a helyén volt.

A kiállítást követően a pálya kicsit nagyobbá vált a csapatok számára, és az utolsó negyedóra hazai mezőnyfölénnyel telt. Mégis nyugodtan nézhettük a találkozót, mert a hazaiak játéka nagyon meddőre sikeredett.

A találkozót lehoztuk kapott gól nélkül, és egy szép lőtt góllal megérdemelt győzelmet arattunk, ami biztató a jövő vasárnapi, nagyon nehéznek ígérkező, Tiszaföldvár elleni hazai találkozó előtt. De nagyon kár a múlt heti fiaskóért…

Harap a Harcsa

Mindig örömteli, ha egy fiatalember bizalmat kap és él vele. Olivér – köszönhetően a hiányzóknak is – az utóbbi hetekben rendre a kezdőcsapatban találta magát. Őszintén megvallva kissé szkeptikus voltam az Ő szerepvállalásával kapcsolatban, de meg kell, hogy kövessem Őt is, és mindenkit, aki az elejétől bízott a fiatal játékosunk tehetségében.

Láthatóan keresi a helyét a csapatban, érezhetően irányítják, tanítják, és ha kell meg is fedik az idősebb játékosok, ha szükségét látják.  És ez így van jól.

A Jánoshida ellen csereként beállva lőtt győztes gólt. A múlt héten Tiszapüspöki ellen is voltak biztató megoldásai, bár abból a csapatból nem volt nehéz kitűnni egy-két jó megoldással.

A mai napon, az elején nem nagyon találta a helyét a pályán, de azután fokozatosan felvállalta a játékot. Nagyon messze áll ahhoz, hogy sztenderd játékosként tekintsünk rá, de ahogy ma harcosan labdát szerzett befordult, és lőtt, azt már-már focistára emlékeztető módon tette. Ezen túl is volt egy ügyes megindulása, amikor csak szabálytalanul tudták megállítani. Láttam olyan mozdulatokat, amik árulkodóak, és a megfelelő önbizalomról árulkodnak. Ennek az egészséges mivoltát kell megtalálni, és akkor rendben lesz. De ez ma rendben volt.

Szajolban a szurkolók között a Harcsa név fogalom. Kívánom Olivér, hogy minél többször sikerüljön úgy játszanod, a csapat hasznára lenned, mint anno Tominak. Ha csak feleannyiszor sikerül neked, mint neki, akkor már szép évek elé nézhetünk…