Felismertem a hangját!

Objektív

35’ Egy fegyverneki láb által előreívelt labda szállt át, a felugró Dalmadi Peti feje felett. Csőke az alapvonalig futott vele. Átívelt a hosszúra Csúri Bence felett, ahol a bántóan egyedül érkező Göblyös a kapuba bólintott. 1:0

64’ Donkó Krisztián végezhetett el egy szabadrúgást az ellenfél kapujától 20 méterre. Krisztián pedig, úgy ahogy mostanában szokta, a sorfal felett a kapu bal oldalába lőtte egyenlítő találatunkat. 1:1

Szubjektív

A ligautolsó ellen Felföldi és Benedek nélkül, de a visszatérő Kiss, Csernus, Dömök, Kacskó kvartettel kiegészülve vettük fel a harcot a fegyverneki gödörben. A napsütés ellenére hűvös időben kezdtek a csapatok egy nagyon rossz talajú pályán, ami a folyamatos játéknak nem igazán kedvezett.

Egyértelmű volt a szándék, hogy az üres területre beívelt labdákkal futtassuk a gyors Kacskó Janót. De a szándékot csak nehezen tudtuk megvalósítani. Egy alkalommal ugyan egyedül vezethette kapura a labdát, de sokkal inkább a labda után futott, mintsem ura lett volna a játékszernek. Ráadásul kifelé, a szöget csökkentve tolt egyet, majd kissé kisodródva már lövése nem talált kaput.

A másik oldalon viszont a hibánkat góllal büntették a hazaiak. Majd még szintén az első félidőben meg is duplázhatták volna az előnyt, de a kapu torkában a kapufát találták telibe.

Bosszankodtak is a félidőben levonulva. Mi pedig azért bosszankodhattunk, hogy nem sikerült fogást találni az egyébként szerény képességű, de lelkes hazaiak ellen.

A második félidőben egy kényszerű cserével érkezett a fiatal Csősz Zoli, aki a jobbhátvéd pozícióban nagyon biztatóan mozgott. Igyekeztünk felpörögni a kissé álmoskás tempóból. De nem ment könnyen. Bezzeg Tomi szinte a középpályán, Kis Zsolti a balszélső pozíciójában játszott ekkor.

Végül erőfeszítéseinket siker koronázta. Donkó Krisztián nagyon szépen lőtte ki a kapu bal oldalát. A kapusnak esélye sem volt.

Volt még idő, és jöttek a cserék, a szerkezetváltás. A hajrára a Sárkány, Kispál csatárkettőssel támadtunk, de igazi helyzet nem sok adódott előttünk. Illetve a lehetőségeinkből, mielőtt helyzet lehetett volna, a rossz döntéseink, megoldásaink miatt nem lett semmi.

A Fegyvernek ellentámadásaiban benne volt a veszély. Egy ízben a kapufa mentett Csúri Bence helyett.

Végül nem sikerült feltörni a hazai reteszt. Donkó Krisztián újabb lövését valahogy kipiszkálta a bal alsóból Nagy Dávid. Maradt a döntetlen, ami nem túl sok, de több a semminél.

Folytatás jövő vasárnap itthon a Karcag ellen.

Felismertem a hangját!

Reggel még abban bíztam, hogy kellemesebb időben nézhetem a fegyverneki vendégjátékunkat. De a fel-feltámadó szellő kellemetlenül mászott be minduntalan a kabát alá. Pedig szépen sütött a nap, de a többi nem stimmelt.

A pályán viszont zajlottak az események. Már a mérkőzés előtt kedélyesen beszélgettek a játékosok. Régi időkről szólt a fáma, ment a zrika az egykor szebb napokat látott fegyverneki sportpályán. A mostani csapatok helyezése, visszarángat a földre minden helyi és vendég focit szerető szurkolót.

Mégis családias volt a hangulat, mint ahogy lennie is kell egy ilyen találkozón, mert ez egy játék. Különösebben nehéz dolga a játékvezetői hármasnak sem volt. Persze némi feszültségnek a pályán lennie kellett, de ez természetes.

Már a múltkor is figyeltem, és most ismét érdekes volt látni a játékvezetőket, ahogy próbálnak érvényesülni ebben a közegben. A Földvár ellen a tapasztalt Kóródi kérte ki, hogy „Ferizzék”. Most Rajcsányi teremtette le a hazaiak 10-esét, Rupát a „Tegezésért”, aki egy sárgát követően is folyamatosan kommentálta az eseményeket. Majd csibészesen tagadta mindezt, de Rajcsányi résen volt, és számunkra – akik kintről néztük mindezt – megmosolyogtató módon indokolta döntését: „Ne tagadja! Felismertem a hangját!”

Vajon honnan? Lehet, hogy megvan otthon két lemeze is a sporttársnak?

Kis magyar Voice, futballkörnyezetre komponálva…