Ideje van a feltámadásnak…

Objektív

22’ Egy az újszászi kapu elé ívelt labdáért küzdött meg Dalmadi Peti. A labda kipattogott a 16-oson kívülre, és az érkező Felföldi Márkó állítgatás nélkül visszapostázta a kapu jobb felső sarkába. 0:1

Szubjektív

Újszászon nem jó focizni, mert kellemetlen, futós csapat szokta fogadni a vendégségbe érkezőket. Most is így történt, bár annak kifejezetten örültem, hogy hazai oldalon a gólerős Rentler Milán sárgalapjai miatt kihagyni kényszerült a találkozót. Nálunk is történt változás az előző héthez képest. Az egyik leglényegesebb, hogy a múlt héten, a középhátvéd posztján jól teljesítő Csernus ezúttal nem volt a csapattal. Így aztán Csúri Máté debütált a felnőtt csapatban a kulcsposzton. A másik, hogy hasonlóan a Földvár elleni találkozóhoz Kispál Gyuri kezdett csatárposzton. És persze Benedek Zsolti is visszatért a középpályára.

Ez utóbbi két változtatás nyerő húzásnak bizonyult a mai találkozón.

Bár a hazaiak kezdtek jobban, de két komolyabb helyzeten kívül, melyek közül az egyiknél Csúri Bence nagyszerű reflexszel védett, nem igazán tudtak mit kezdeni a fegyelmezett csapatjátékunkkal.

Tömören, zártan védekeztünk, miközben Kacskó Janó sebességében bízhattunk, hogy egy-egy megugrását követően tudunk veszélyt teremteni a hazai kapu előtt.

Keményen letámadták a védőinket, és a szél is a hazaiakat támogatta. Csakhogy Bezzeg Tomi és Benedek Zsolti nagyszerűen szűrte a hazai támadásokat. Ha pedig túljutottak rajtuk, akkor a Máté által vezetett védelem Dalmadi Petivel, és Csajbók Zolival takarított a kapunk előtt.

A gól mindig jókor jön, így most is jókor jött Márkó gólja. Ráadásul szépségdíjas lövéssel szereztük, ami az erőlködő hazaiak lelkének nem tett jót, ellenben nekünk hitet adott a továbbiakra.

Ráadásul ezt a fajta letámadást hosszú távon nem tudja bírni egy megyei első osztályú csapat. Az Újszász sem bírta. Így félidőben vezettünk.

A második játékrészben a hazaiak jöttek előre, de elképzelés, fantázia nélkül tették mindezt. Mi pedig csúsztunk-másztunk a pályán. Bár a Húsvét a nyakunkon, de egy nyúl sem volt a csapatunkban.

Kívülről azt éreztem, hogy ezt a győzelmet mi akarjuk jobban, és mi is teszünk érte többet. Az idő előrehaladtával pedig egyre kapkodóbb lett a hazaiak játéka. Kiss Zsolti rengeteg labdát szerzett, és az ezekből indított ellenakcióinkkal lezárhattuk volna már hamarabb a mérkőzést. Kispál Gyuri nagyot küzdött elől, de az egész csapat csillagos ötöst érdemel a mai hozzáállásával, küzdeni tudásával, és fegyelmezettségével. Nyilván a játékával még nem, de Újszászon akkor is nagydolog nyerni, ha ezúttal a hazaiak játéka minden fűszert nélkülözött.

Folytatás jövő héten, szombaton, hazai pályán a Kunhegyes ellen.

Ideje van a feltámadásnak…

Így Húsvét előtt egy nappal talán elnézik nekem a vallásos szurkolótársak, hogy a feltámadást emlegetem a csapattal kapcsolatban, de hát annyira kézenfekvő ez most. Mert hiszen a győzelem, egy előzetesen esélyesebbnek titulált csapat otthonában, fájó eredmények után számunkra felér egy feltámadással.

A kérdés persze az, hogy a helyes út, amire most megint rátaláltunk csapatszinten, vajon nem-e vet le magáról bennünket a következő alkalommal. Reméljük, hogy nem így lesz, és meg tudjuk alapozni a következő hetekben azt, hogy nyugodtan várhassuk, és játszhassuk le a bajnokság végét.

A csapat ma kiválóan funkcionált. Nem voltak idős játékosok, meg fiatal játékosok, hanem csapat volt ez. Keményen melózó, megérdemelt győzelmet arató csapat.

Apró dolognak látszik, de leírom, hogy mit is értek csapat szó alatt: a 81’ percben cseréhez készülődtünk. Fülöp Ádám megkérdezte Donkó Krisztiánt, hogy bírja-e még. Krisztián azt mondta bírja, de amikor meghallotta, hogy a nagyot játszó Benedek Zsolti lesz a lecserélni kívánt játékos, akkor inkább azt mondta, hogy lejön Ő, Zsolti pedig maradjon…

Ezt kívánta a csapatérdek, és ez volt a helyes döntés.

Ez csak egy nüansznyi dolog volt, de mégis megmutatta, hogy milyen az, amikor egy csapat támad fel.

Már csak azt sajnálom, hogy mindezt csak én láthattam, és élhettem át. Pedig ezt minden a csapatért szorító szurkoló megérdemelte volna, hogy a helyszínen lássa. Nem azért, mert szép volt, hanem mert jó volt…

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok valamennyi fociszerető Szajol és nem Szajol szurkolónak egyaránt!